Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Diószagi Zsuzsa–Barna Gábor: Komlóskai mondák

29. „Szkalkán volt, marhát őrzött az unokatestvérem. Odament a sziklához és benézett. Ott volt egy diák. Zöld nadrág és piros sapka volt rajta. A testvérem ment hátrafelé és ütötte a diákot, majd haza szaladt, mindent ott hagyott, az apja ment ki a marháért, de már semmit sem látott." (iff. Varga János, 51 éves) 30. „Volt egy másik ilyen esetem is. Akkor már én is marhát őriztem. A legelőről jöttünk haza ilyen este, hát itt a falu végén, ahogy a csorda ereszkedik le. Hát az ilyen papi, javadalmi erdő volt és volt ott az alsó részről egy olyan ritkás erdő, ahul gyepes volt és kaszáló. Hát mi hogyha ellazsáltuk a legeltetést, akkor este próbáltuk behozni. Hát aztán nappal nem lehetett, mert vigyáztak az erdőőrök rá, de este már amikor a csorda is bejött, meg mindenki, akkor már odaengedtük a marhákat. Na de körbe volt egy egyéni föld, hát azon keresztül nem mehettünk, mindig meg kellett kerülni visszafelé, ahol bementünk, ott vissza kijönni. Hát szép világos éjszaka volt, egyszer csak, amint hajcsuk a marhát, hát a marha, mint akit egyből mondjuk árammal ütöttek meg, mind leállt meghökkenve. Hát jó magam is látom, egy magas alak, ilyen fehér, mintha egy lepedőbe lenne göngyölődve, áll előttem. A marha fuj, kegyetlenül fél, nem előre, hanem hátrafelé tör. Aztán egyet mintha füttyentett volna, úgy, hogy az erdő is megzudult és akkor aztán eltűnt. A mi marhánk is elindult. Hát mit tudom én, mi lehetett, ilyen szellem vagy mi, ez a sträsko." (Varga János, 51 éves) 31. ,,A nagyapámmal történt. Kihajtotta az ökröket és egyszer csak megjelent előtte egy nagy alak. Az ökrök megálltak. Amikor az alak kitért előle, az ökrök elindultak és ugy vágtattak, mint a lovak." (Mackanyics Péterné, 33 éves) 32. „Gyermekkoromban történt: Jöttem hazafelé, ott volt a ritkás egyházi erdő. Ha éhes volt az ökör, beengedtük legelni. Egy holdvilágos este legelt az ökör és megjelent egy nagy fehér alak, vagy húsz méter magas és az ökör megállt, nem evett, csak bámult. Aztán egy nagy sikoltás és eltűnt. Nem ijedtünk meg, mert sokon voltunk. Mind láttuk, vagy öten." (if/. Varga János, 51 éves) 33. „Meg vannak olyan meg nem nyugodott lelkek, hogy vagy nem tudott elköszönni a családjától, ugy halt meg, vagy valamit nem tettek hozzá a sirba, vagy a koporsóba, ahogy eltemették és akkor addig járt, mig áztat hozzá nem teszik. Hát az ilyeneknek azt szokták mondani, hogy: - Minden jó lélek az Istent dicséri, te miért nem dicséred? És akkor megszólal az a szellem és azt mondja, hogy ezért, meg ezért nem nyughatok. Hogyha eztet megteszik, elmegy az illető, aki találkozik vele és megmondja és megteszi a hozzátartozója, akkor már többet nem háborgatja többet." (Haraszin Jánosné, 74 éves) 34. ,,Az anyósom édesanyja elment fáért az erdőbe és ott mindig kiáltott a mamula: - Mamó, mamó! - és ő azt gondolta, hogy a kislánya. Utána kiabált: - Gyere ide, itt vagyok! - de az csak kiabált: - Tessék ide jönni! - Ment, ment és eltévedt, teljesen szétszakadt a ruhája, mikor reggel hazaért." (Fehér Rozália, 29 éves) 35. „Egy asszony kisgyerek korában elment a Büdös forráshoz, ahol egy ember felakasztotta magát. Ott az az ember elvezette, a Kolemás Gyuri, messzire, három-négy napig is keresték. A Kolemás Gyuri a nevén hivta az asszonyt." (Fehér Dávid, 83 éves) 36. „Édesapám jött haza Hercegkútról, persze ittasan és a Kosenyika (rét) mellett valaki kiabált neki: - Erre gyere, erre! Józsi! Koma! Sógor! - Mikor a völgyhöz ért, rájött, hogy mi lehetett és nem ment utána, csak itthon veszekedett a feleségével, hogy miért kiabált és nem várta meg, mert azt hitte, hogy ővolt." (Hatinger Miklósné, 45 éves) 37. „A Szkala mögött élt egy betyár, a Kolemás Gyuri és ha ment arra valaki, elcsalta az árokba és nem tudott kimászni. Ha ketten vagy hárman mentek, nem csinált semmit, mert félt." (Hatinger Miklósné, 45 éves) 292