Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Ferenczi Imre: Bodrogszentesi mondák és legendák

ták: „E kell nekünk!" Péter hozzáfogott cimbalmozni, mer másképp ütötték. Mindig nézett Jézusra, hogy a cimbalom tűnjön el. A cimbalom eltűnt. - Uram! Feküggyünk le az ajtó mellé. Lefeküttek. Jézus fekütt a falho, Péter pedig szélen. A részeg emberek mulattak. Nekimentek Péternek. Jól összeverték. „Mit döglesz itt? Mijér nem mulattok? !" Péter mán nem bírta a sok verést. Aszonta Jézusnak: - Uram, feküggy mán te szélre. Megcserélték a helyet. Akkor aszongyák a részeg emberek: „Aggyunk csak a faltul valónak is! Ne csak mindig a szélsó' kapjon!" Újfent csak Péter kapott. - Ó, uram! Meneküljünk, mer mán nem bírom tovább! Kimenekültek a kocsmábul, és tovább mendegéltek. Megint tanáltak egy kocsmát. Azt mongya Jézus Péternek: - Nem megyünk be? - Ó, uram! A kocsmát kerülni fogom, amíg bírom. 14. Eccer vót egy szegény asszony. Született neki két gyereke eccerre. Ikrek vótak. Alig vótak vagy három hónaposak a gyerekek. De kimondottan szép fiúgyerekek vótak. Meghalt az asszony férje. Aszongya az Isten a Halálnak: „Menny, hozd el a két gyereknek az annyát!" Elment a Halál. És mit lát? Az asszony ahogy fekszik az ágyon, ott a két fiúgyerek: egyik az egyik karján, a másik fiúgyerek a másik karján. A Halálnak nincs szíve, de mégis megsajnálta, hogy mit fog csinálni az a két gyerek, mikor se apja, se anyja nem lesz. Hogy fognak felnevekedni? Elment a Halál az Istenhez. Aszonta: - Uram! Hosszabbítsd meg az asszony életit. Mi lesz a két gyerekkel, ha még az annyát is elhozom? Az Isten megbosszankodott. Aszonta a halálnak: - Eriggy tüstént a tenger fenekére. Ott van egy ökölnyi kű, hozd fel! A Halál lement a tenger fenekire. Felhozta a követ. Aszongya az Isten: - Törd kétfelé! A Halál kétfelé törte. - Nézd meg! A tenger fenekin vót. Erre is gondom van, hogy megélhessen, akkor arra is gondom lesz, hogy a két gyerek megéljen. Téged pedig megbüntetlek. Húsz évig nem leszel szógám. Szabad fődön fogol járni. A Halál beállt egy naccságos úrnál kocsisnak. Nem sok híja vót a húsz évnek. Azt mongya a naccságos úr Jánosnak: - Fogjál be, mennyünk a vásárba. A Halál befogott. A naccságos úr pedig rengeteg pénzt tett a tárcájába. Még amúgy is vót zsebpénze. Elindultak. Hát ahogy hajtott a Halál, gyütt egy kocsi utána. Hát a másik kocsi eló'zött. A Halál pedig úgy alkalmazta, hogy összeakaszkodott a másik kocsival. A tengely összeakaszkodott. A nagyságos úr bosszankodott, a Halál meg csak kacagott. Mentek egy erdó' mellett. Ott vót egy forráskút. - Ájj meg János, mer szomjas vagyok! A naccságos úr lehajolt vizet inni. A pénztárca kicsúszott a zsebibül. A naccságos úr nem vette észre. Felült a kocsira. Jó darabon elmentek, akkor kap a zsebhe. A pénz hiányzik. - Hamar, fordulj vissza! Visszafordultak. Odaértek a forráskútho. Hát egy szegény fiú akkor ivott vizet. A naccságos úr nekiment, ütni kezdi a fiút. - Add vissza a pénzem! A fiú egyre mongya, hogy nem talált semmit. A Halál csak kacagott. A naccságos össze-vissza 277