Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Ferenczi Imre: Bodrogszentesi mondák és legendák

kínozta a fiút. Az meg csak egyre mongya, hogy nem talált semmit. Hiába kutatta, zsebelte, pénzt nem tanált nála. A naccsagos úr felült a kocsira. Elmentek a vásárra. Ahogy járkálnak a vásárba, látja a Halál, hogy egy vén cigányasszony ott ül egy fazikon. Kódúit. Hát arra ment a naccsagos is. Benyúlt a zsebibe, adott neki tíz koronát. Hát a Halál olyat kacagott, hogy belecsendült a vásár. - Mit nevetel János? - Majd megtuggya naccsagos úr! János elment a lovakho. A naccsagos vett egy ó'tő ruhát, meg egy pár csizmát. Elvitte a kocsira. Aszongya a kocsisnak: - Nézd, milyen szép pár csizmát vettem! Milyen szép ó'tő ruhát vettem! A Halál nagyot kacagott. - Kár vót naccsagos úr, mer nem lesz, aki elhordaná! Ez nagy szeget ütött a naccsagos úr fejibe. Mikor hazamentek, behívták a Halált vacsorázni. Azt kérdi a naccsagos úr: - János! Mit nevettél az úton, mikor a másik kocsival összeakaszkodtál, én meg veszekedtem? - Azt nevettem naccsagos úr, én Halál vagyok. Annak a két fiúnak az anyjáért küldött az Isten, és megsajnáltam, nem vittem el. Hát húsz évre büntetett az Isten, hogy a fődön járjak. - Hát mit nevettél, mikor a pénzt elveszítettem, ütöttem a fiút? - Azt nevettem naccsagos úr, hogy nem az lelte meg a pénzt, hanem az a cigányasszony, amék ott ült a vásárba a fazikon. Ott kódúit. A naccsagos úr még meg is pótolta neki. A vótho még többet adott. - És mijér mondtad, hogy a csizmát és az őtő ruhát kár vót megvenni, hogy úgy sé hordom el? - Azér naccsagos úr, Halál vagyok. Letelt az időm, a magáé is letelt! Akkor torkon kapta a Halál, megfojtotta, és elvitte. Letelt a Halál ideje is. 15. Nem tudom, hogy báró vót-i vagy gróf? Mentek valahová. Borzasztó nagy víz vót. A Tisza zajlott, nagy ár is vót. Aszonta a kocsisának: - János, fordulj vissza! Lehetetlen átalmenríi. Ü meg azt felelte: - Méltóságos báró uram, hunyja be a szemit! Eccer aszongya: - Nyissa ki a szemit! Már a túlsó ódaion vótak. Mikor hazajöttek, akkor a báró behívatta Jánost. Aszonta: - János! Kifizetlek. Ilyen ördöngös emberrel kocsin többet nem megyek. - Jó van méltóságos uram, nem baj. János hazament. A báró fogadott egy másik kocsist. Felkőnek másnap reggel, hát a négy parádés lú a kastély tetején sétál. Mikor meglátta a naccsagos úr, úgy megijedt, hogy a haja az égnek állt. Szörnyülködött, hogy hogy mentek a lovak a kastély tetejire! Azt mán jól tudta, hogy János tehetett valamit. - Hamar, szalaggyatok Jánosér! Hívjátok elő! Előjött János. - János! Nagyon szépen kérlek, hová mentek a lovak a kastély tetejére? ! Hát valamit csinálni kéne velük, hogy lejöjjenek onnan! - Ha méltóságos báró uram visszafogad, akkor lejönnek onnan. János szólt a lovaknak. Egybül leugrottak és bementek az istállóba. János pedig tovább szógált a bárónál. Ú maratt a kocsisa. 16. Pista bárónál Rozvágyon vót egy kocsis. Elmentek Ujhelbe. Pista báró leült kártyázni. Rengeteg pénzt elnyert. Elnyert egy jó csomó pénzt, és szökni akart. Aszonta a kocsisnak, hogy itt ájjon a lúval kíszen, mer menni kell. 278