Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobos Ilona: Néhány északkelet-magyarországi mondatípus;

„A norába az vóut, hogy annak vóut sok mindene, de azt mondták, hogy azt az ördög szopta. Azér vóut annak olyan sok vagyona. Eccer már öreg vóut az öreg Farkas, de azt mondja apám, hogy olyan gyönyörű lovai vóutak, kocsikat tartott. De aztán nagyon megöregedett, mire a sok vagyont összeszedte. Eccer meghalt. És mikor az az ember meghalt, a lóval a kocsis Tokajba vóut. És mikor jött hazafelé, az ispotály (kórház) előtt, azon a helyen a lovak földhöz vágták magukat és megdöglöttek. Mert azt mondták, ebbe vóut a nora lelke w

.

s 5 Szabó Lajos taktaszadai kötetében négy monda szól a noráról.

56 A szerző bevezetőjében a norát vagy narát így jellemzi: „ . . . ugy fut négykézláb, mint a nyúl. Éjjel rátelepszik az alvók mellére, mindegy neki, hogy férfi vagy nő és a mellüket dagadtra szopja, aztán eltűnik. A nora meglep a sötétben valakit. A harangodi tanyavilágban azzal ijesztgették a gyereket: ,Vigyázz, mer a nora majd rád ül, meggyomroz, megnyergel!' " Új, máshol nem szereplő tulajdonsága a fantomnak, hogy „látatlan lény", ha pedig látható, akkor „csupasz-forma", de „majdnem négykézláb van".

57 Ezek az egyéni vagy csak szűkebb körben ismert tulajdonságai a norának, a szóbeliség variabilitását bizonyítják. A vámpírhithez hasonlóan itt is fontos szerepet kap a nora ellen való védekezés. „ ... az általa megszopott testrészt fokhagymával, vagy vereshagymával bedörzsölik, s akkor a nora nem nyúl hozzá többé".

5 8 Egyes borsodi bányászfalvakban a norának már csak az elnevezése maradt meg, és a bányarém, a „pergmanli" funkcióját vette át. A norától félni kell, mert bányaszerencsétlenséget, omlást okozhat.

59 A VÍZIDÉMON A vízidémonoknak csupán egyik fajtájával, a vízfullasztó fiúval vagy emberkével kívánok a következőkben foglalkozni. A vízfullasztó maga is valamilyen szerencsétlenség áldozataként került a vízbe, öngyilkosság vagy vízbefúlás okozta halálát. Később ő maga csalja örvénybe a fürdőzőket vagy a lovakat itató fiúkat. Víz alatti birodalmában inasként tartja őket. Jellemző ruhadarabja a vörös sapka.

60 A magyar halászok egyébként a víziszörnyeknek több fajtáját ismerik: a meredt hullát, aki magával húzza az élőket, a fekete gyermek-et, a sellőt, fésülködő vízilányokat és még másokat.

61 55. DOBOS Ilona Tarcal. 37. 56. SZABÓ Lajos 1975. 321, 324. sz. 57. SZABÓ Lajos 1975. 34. 58. SZABÓ Lajos 1975. 34. 59. Szabó Lajos szíves szóbeli közlése. 60. A vörössapkások a magyar folklórban egyébként nemcsak mint vízimanók szerepelnek. Előfordulnak mint lópucolók, az ördög segédei, vagy éjszaka táncoló manók. (Saját gyűjtés, Bodrogkeresztúr-Kisbajom—Somogy m.) A német Mx-nek ugyancsak piros sapkája van. Handwörterbuch, 1927-28. Nix esz. 61. Bővebben erről: KÁLMÁNY Lajos 1958. 102-104; RÓHEIM Géza é.n. 101-104. 263