Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobos Ilona: Néhány északkelet-magyarországi mondatípus;

Az a hiedelem, hogy a vízfullasztók korábban maguk is a vízbe fulladtak, más finnugor népeknél is ismert. Róheim idézi Uno Holmberget, aki szerint a finnugor népeknél a vízi szellemekben való hit alapja a vízbefulladtak lelkének a vízben vagy a víz alatt való tovább élése. „ ... Az osztyákok szerint a vízi szellemek vízbe fulladt emberek. Ugyanezt hiszik azonban az oroszok is. . . Fehér-orosz néphit szerint, ahol egy ember megfullad, ott van az ő lelke és a lélek lehúzza a fürdőzőket ... A magyarság éppúgy, mint más finnugor népek a szomszédos szláv népek vízi szellemeit vette át." — írja Róheim Géza.

62 Az északi szlávoknál a vízfiíllasztó fiú vagy emberke mondája különösen elterjedt. Melich József: Koitál, J. cikkét ismertetve ezeket írja. „A vízi ember nevei a szlávságban a következők: cseh dialektusban hastrmán, bestrmann (német Wassermann) irod. vodnik, lengyel topielec, orosz vodjanik, délszláv vodec, tót molek. . . . vízbecsalogatja az embereket, azzal a célzattal, hogy elveszítse őket. . ."

63 Lengyel neve topielec vagy utopiec. Leggyakrabban Krakkó környékén és Sziléziában emlegetik. Mocsarakban, tavakban, folyókban él.

64 Az egyik lengyel mondában a topielec feleségére - aki ugyancsak víz alatti királyságában él — szülési fájdalmak jönnek. Ezért a vízimanó egy arra haladó asszonyt lehúz a víz fenekére, aki a szülésnél bábáskodik. Jutalmul egy marék szemetet kap, amely kezében otthon arannyá változik.

6 5 A Kassán élő szlovákság a századfordulón még ismerte ezt a mondát. „Hogy mennyire ragaszkodik még a kassai külvárosok tót eredetű lakossága a víziember - topolyecz — babonahitéhez, mutatja a sok monda, melyet a néphit ahhoz még most is fűz. Azt tartják, hogy a vízimanó leginkább a férfiemberből szedi áldozatát. . . magasan ugrik ki a vízből, ha a hídon valaki átmegy. Az egyik kassai monda szerint egy lány ugrott a vízbe. A víziember a palotájában élt, amely egy fűzfa gyökerei alatt állott. Néhány hónap múlva egy bábát is lecsalogatott a topolyecz a víz alá, aki az asszony szülésénél segédkezett.

66 A zempléni szlovákoknál utopenec (vízbefúlt) a neve. Először ahhoz megy, aki halálát okozta.

6 7 Hnatjuk kárpátukrán hiedelemgyűjtésében ugyancsak több monda szól a vízemberről, potopelnyik vagy topelnyik elnevezéssel. A potopelnyik megfojtja az embereket. Lóvá változva kószál éjszaka a réten. Egy másik mondában egy öreg asszony megy éjfélkor a hídon át. Ahogy a hídra lép, vízbe rántja valami. Pásztorok mentik ki a mély vízből. A harmadik mondából kiderül, hogy a röhögve fürdő potopelnyik alakját a Dnyeszter folyó mentén is ismerik.

6 8 A toponyec alakja Munkácson (Mukaéevo) a magyar lakosság körében még a két háború közötti időben is közismert volt. „A Latorcában volt egy forgó. És ott ült a toponyec, piros sapkája volt és ült a Latorca fenekén. De nem mindenkit húzott le, volt, 62. RÓHEIM Géza é.n. 101-102. 63. MELICH János 1895. 445. 64. KRZYZANOWSKI Julián 1965. utopiec esz. 65. KRZYZANOWSKI Julian 1965. utopiec esz. 66. JUHÁSZ Mór 1891. 302-303. 67. MJARTAN, Jan 1953. 110. 68. HNATJUK, Vladimir Mihajlovics 1912. II. 675, 676, 677. 264