Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Hoppál Mihály: Népi gyógyítás

3. kép. Torokfájás gyógyítása (rekonstrukció) - Fony (foto: Hoppal Mihály, 1968.) sebet még forróbb ráhatásnak tették ki - talán az analógia elvét is alkalmazták. — A pokolhólyagra forró vízben főzött aszalt szilvát tettek (Kisbozsva) - itt pedig valószínűleg még a mágikus gondolkodás szín-analógia elve is érvényesült. Éppen ellentétes gondolat vezette a gyógyítókat, amikor azt, akit a hideg kirázott, meleg takarók alá dugták. A napi erős munkától (emeléstől), belső fájdalomtól származó derékfájást, oldalnyHallást egységesen melegített dolgokkal kezelték. - A meredekre meleg zabot, frissen sült krumplit, meleg téglát, forró ruhát, meleg fedőt, melegített sót vagy árpát tettek. Hideg kést nyomtak a méh és a darázs csípésére, de sárral vagy ecetes ruhával is beborították, hogy hűsítsék a sajgó érzést. Hideg kést nyomtak a gyermek homlokára, ha beverte a fejét valamibe és dagadni kezdett (érdekes, hogy ez a szokás mai városi környezetben is tovább él, megfigyelhető). - Akinek az orra vére elindult, hideg vizet zúdítottak a nyakára, esetleg egy hidegvizes ruhát tettek rá. Hidegvizes ruhát pedig — valószínűleg orvosi tanácsra — egyre gyakrabban a lázas betegre tesznek. Fizikai hatások. A fizikai hatásokon alapuló gyógymódok másik csoportját mechanikus behatásokat magukba foglaló technikák alkotják. 242