Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások a Zempléni-hegyvidék falvaiban

ban, vagy pedig az egy fonóba járók tartottak maguknak vidám összejövetelt a fonóházban. Az egy fonóba járók a közös bálba is együtt mentek. A fonóházban tartott szilveszteri mulatságra a legények vitték a bort, a leányok a levest, emellett töltött káposztát készítettek. A mulatságok általában hajnalig tartottak, akkor a résztvevők szétszéledtek, és elmentek a rokonokhoz, ismerősökhöz, barátokhoz újévet köszönteni. A gyermekek szintén jártak köszönteni. Elsősorban a rokonokat keresték fel újév napjának reggelén, néha egészen hajnalban. A falvakban sokféle köszöntőt ismernek és mondanak még ma is. Ezek közül most csak hármat közlök: „Székre állok, nagyot kiáltok, hogy meghalljátok, Boldog új évet kívánok!", (Abaújalpár) „Ez új év reggelén szépen virradjatok, az Isten áldása rajtatok maradjon. Boldog új évet kívánok!" (Fony) „Adjon Isten bort, bő búzát, békességet, holtunk után léleküdvősséget! Engedje az Isten, hogy több új esztendőt is megérhessünk erőben, egészségben! Dicsértessék a Jézus Krisztus!" (Mogyoróska) A gyermekek a köszöntésért pénzt, a felnőttek bort, süteményt kaptak. A gyermekek egész délelőtt járták a falut, míg a felnőttek csak hajnalban, s korán reggel már hazamentek. Bizonyos tiltások is kapcsolódtak szilveszterhez és újévhez, ezek azonban elég jellegtelenek, s nem is tartották ezeket olyan komolyan, mint pl. a Luca-napi tiltásokat. Általánosan ismert hiedelem szerint, ha újév napján nő, asszony, vagy leány ment elsőnek a házhoz, az bajt, szerencsétlenséget jelentett. Újév napján ebédre tyúkot vagy egyéb szárnyast nem volt szabad főzni, mert akkor elrepül a szerencse. A leggyakrabban disznósültet készítettek, mert a disznó a házba túrja a gazdagságot. A leírásokból is kiderült, hogy a szilveszter-újévi ünnepkör vidékünkön nem volt jelentős időpontja az évnek. A kapcsolódó szokások legnagyobb része - a gulyafordítást, szűzgulyahajtást kivéve -jellegtelen, az egész nyelvterületen ismert cselekmények. VÍZKERESZT (JAN. 6.) A nap a görög katolikusok számára régebben karácsony ünnepének felelt meg, amire a mogyoróskaiak még emlékeznek is. Ma már az ünnep domináns motívuma a vízszentelés, amely szokás főként a keleti egyházban ősidők óta ismert. A vizet a templomban szenteli meg a pap, és az emberek egy kis üvegben visznek belőle haza, otthon az ablakban, vagy a konyhában tartják. Abban az esetben, ha a pap nem szentelte meg az istállót, a jószágot, akkor a gazda meghinti őket a szenteltvízzel. Abaújalpáron és Baskón a hazavitt szenteltvizet akkor is széthintették a ház sarkaira, ha később a pap megszentelte 222