Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Niedermüller Péter: Kalendáris szokások a Zempléni-hegyvidék falvaiban

Összeszedtek mindenféle lomot, szemetet, giz-gazt, azt összekötötték, becsomagolták, s elküldték komának, rokonnak, barátnak. Első látásra is nyilvánvaló, hogy a Mikulás, és a hozzá fűződő szokások újabb eredetű rétegét jelentik vidékünk szokásrendszerének. Dömötör T. a Miklós-napi alakoskodás domináns elterjedési területének a nyelvterület nyugati, illetve északi határvidékét, az osztrákokkal és szlovákokkal érintkező területeket tartja.

6 Ezt a feltételezést látszik igazolni Bálint S. is, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy maga a Mikulás szó cseh, a szokás azonban osztrák kapcsolatokra utal.

7 A szakirodalom újabb adatai szintén a magyarszlovák határterületről származnak.

8 Ez a szokáscsoport a katolikus egyház által sugallt Miklós-kultuszhoz kapcsolódik. Mivel azonban a magyar nyelvterületről elég kevés pontos adattal rendelkezünk, aligha tehetünk érvényes megállapításokat a szokás elterjedési területével kapcsolatban. így vidékünk vonatkozásában is csak feltételezhetjük a katolikus egyház hatását, a szlovák és német telepesek jelenlétét, akik valamilyen módon mindannyian hozzájárulhattak ezeknek a szokáseseményeknek a kialakulásához, elterjedéséhez.

9 LUCA-NAP (DEC. 13.) A téli ünnepkör egyik legjelentősebb időpontja - karácsony mellett - Luca napja. E naphoz vidékünkön is számos szokásesemény fűződik. Az emlékezetben legintenzívebb formában a lucaszékhez kapcsolódó cselekmények élnek. Lucaszéket csak a katolikusok készítettek, s így adataink is elsősorban a katolikus lakosságtól származnak. A széket Lucától viliáig kellett csinálni úgy, hogy mindennap csak „egy vágást tettek rajta". A szék csak fából készülhetett, szögelés, vasalás nélkül. Éppen ezért mindig puha, könnyen faragható fából készítették, a lehető legkevesebb munkával. (Ezzel magyarázható a székek rendkívül egyszerű, primitív formája.) A szék egyes részeit nem erősítették szorosan össze, mert úgy kellett megcsinálni, hogy ha földhöz vágják, „ezer darabra törjön" (Fony), illetve futás közben szét lehessen szedni és hátra lehessen hajítani (Baskó). A széket csak férfi vagy legényember készíthette el. Mindenkinek, aki ilyen széket csinált, nagy titokban kellett dolgoznia, nehogy a boszorkányok idő előtt megtudják, mire készül. A falubeliek, ha esetleg tudomást szereztek arról, hogy valaki lucaszéket csinál, igyekeztek lebeszélni róla. A széket elkészülte után, viliakor az éjféli misére vitték el. Előtte azonban a szék készítője a pappal krétát és mákot, Baskón sót szenteltetett. Egy a templomhoz közeli, ismerős háznál megbeszélték, hogy vilia éjfélkor erősen égjen a tűz, valaki vigyázza, ki ne aludjon. A szék készítője egyedül, Baskón néhány barátjával, rokonával az elsők között érkezett a templomba. Egészen hátul, közel a a kijárathoz a szentelt krétával egy kört 6. DÖMÖTÖR Tekla 1964. 199. 7. BÁLINT Sándor 1938. 104. X. I.IVÁRY Zoltán 1975. 14-36. Nagycétényből, Kolonból, Eperjesről, Pogrányból és Csákányból közöl párhuzamokat. 9. A további fontosabb párhuzamokhoz vö. FEHRLE, Eugen 1955. 23. - GUGITZ, Gustav 1950. 223 224. Szlovák és cseh adatok: SULITKA, Andrej 1973. 82-83. - ZIBRT, Cenek 1950. 459 477. Vö. még BRUCKNER Győző 1924. - KATONA Lajos 1912. 316-324. 210