Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Barna Gábor: A hiedelmek alakjai a zempléni-hegység falvaiban

hiedelemköre területünkön teljesen ismeretlen, s nem mondható sokszínűnek a tudós emberek hagyományanyaga sem. Ugyancsak az idegen etnikum meglétére, és a megmagyarosodás után továbbélő hatására mutatnak a hiedelemalakok nem magyar (tót) megnevezései (nora, bosorka— nőnemű boszorkány, bosor—hímnemű boszorkány, strasko, straska=ijesztő, cerveni sapka=veressipkás), valamint tevékenységük ismertetésénél használt szláv eredetű kifejezések (vod'il, vodzil—elvezet, nora riaz=nora szopja, pokutoval=ijeszt). A boszorkányhit erőssége, domináns volta, s ezzel összefüggésben más hiedelemalakokat is magába olvasztó hatása, valamint a garabonciás diák hiedelemalakja jellemzője általában a magyar hitvilágnak is. Helyi, de nem csak zempléni, hanem tágabb északmagyarországi jelentőségű viszont a még működő halottlátó miatt az ide sorolható képzetkör gazdagsága, a hiedelmek erőssége. Mivel tanulmányunknak elsődleges célja a vizsgált terület átfogó ismertetése volt, így csupán megjegyezzük, hogy a hiedelemalakok itt ismertetett rendszere vidékünket egy nagyobb észak-magyarországi, szlovákiai egységbe sorolja, még ha vannak csak e régióra jellemző elemei is (nora). Nagymértékben eltér viszont ez a rendszer a tiszántúli, tágabb értelemben az alföldi magyarság hiedelemrendszerétől. Ez utóbbinál hiányoznak a zempléni anyag kiemelt jellegzetességei, illetőleg más összetevői vannak. A vizsgált középső zempléni táj éppen ennek az északi övezet déli peremterületének tartható, amelyet az Alföldtől, az alföldi magyarságtól egy szélesebb átmeneti övezet választ el. FIGURES OF BELIEFS IN THE ZEMPLÉN MOUNTAINS (Abstract) I carried out my research in some settlements in the central part of the mountains, in Mogyoróska, Fóny, Regéc, Boldogkőváralja, Boldogkőújfalu, Abaújalpár, Árka, Újhuta, Nyíri, Óhuta, Középhuta, Végardó, Erdőbénye, Kovácsvágás, Komlóska. The best known and the most frequently occuring figure of the beliefs is the witch. There are many stories about its bewitching and its curing. The middle aged people still believe in the existence of witches. There are many stories about changing forms and identification of the witches. The best known method is to make a Luca-stool, a small stool with four legs, and sitting on it during the midnight ceremony at Christmas one can identify the witches. The other figures of the beliefs are less known. They often contain elements of the witch-belief. The garabonciás diák (wizard, disguised as a student) is born with teeth and learns a lot. He can tell future. He can walk in the clouds and make a dracon or a dracon's tail spoil the fields. The tudós (learned man) is somewhat similar to the former one. The learned coachman could stop or start the coach tied with magical means. The learned healers show rational experimental and irrational images, methods. The term táltos (Wizard) is unknown on the examined territory. The belief circle of the dead-viewer on 204