Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Szabó László: Család és rokonság a Zempléni-hegyvidék középső részén

VI. táblázat A vizsgált abaúji falvak mezőgazdasági népességének megoszlása 1941-ben I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Alsócéce 250 223 131 41 9 40 19 21 54 30 _ Árka 319 298 139 61 7 30 31 46 59 27 Baskó 653 611 306 131 46 161 32 118 66 10 4 Boldogkó'váralja 1145 887 36 106 124 134 70 45 57 31 3 Felsó'céce 265 244 117 70 1 22 16 7 20 10 17 Fony 982 844 332 147 51 82 29 135 115 55 8 Hejce 702 618 260 72 44 57 29 82 101 19 Korlát 629 506 158 30 48 14 32 31 41 9 4 Mogyoró ska 342 327 191 8 13 83 45 69 50 15 Regéc 353 315 166 54 2 9 23 111 75 I. Község. II. Népesség száma. III. Mezőgazdasági keresők. IV. Az önállók száma. V. A segítő családtagok száma. VI. Az önállók és segítők száma a 0-1 kat.h.-on; VII. az 1-3. VIII. a 3-5. IX. az 5-10. X. 10-20. XI. a 20-50. XII. az 50 kat. h. fölötti kategóriában. vásárolnak 133 kat.h.-at. Korlát több mint 50 kat. h. legelőt, szerzett. A Hernád-völgyi falvakban az uradalmak miatt nincsen jelentős birtokforgalom. Hejcén azonban a kassai püspöki birtokokat kishaszonbérbe adják, s így a nincstelenek is földhöz jutnak, kiegyenlítődik a társadalmi ellentét, illetve nem fokozódik tovább. Másutt éppen a megmerevedett birtokhatárok konzerválják a helyzetet. A vidékről történő nagyarányú amerikai kivándorlás mutatja ugyan a társadalmi bajokat, de az elvándorlás éppen megakadályozza, hogy a helyben maradottak teljesen elszegényedjenek, s a társadalmi különbségek fokozódjanak.

34 A viszonylag homogén közösségek, a kevéssé tagolt társadalom egységét azonban végső soron a közös használatú földek és a földművelés rendszere konzerválta leginkább. A hegyvidéki falvak úrbéres és később szerzett községi erdő-, legelő- és rétbirtokai a parasztság kezén levő föld nagyobbik hányadát tették ki. De Boldogkőváralján is 392 kat. h. legelő és erdő volt közös használatban, Korláton pedig a közös legelő tette lehetővé a paraszti állattartást (V. táblázat). Az Erdőbirtokosság és a Legeltetési Bizottság e földeket a közösség javára kamatoztatta, a közösség bevonásával kezelte. Ez oda vezetett, hogy a község életében jelentős helyet foglaltak el az úgynevezett külső organizációs erők hatására létrejött társasmunkák, amelyek a közösség tagjait alkalomról alkalomra egybefogták, erősítették a közösségi tudatot.

35 Az erdők fáinak elosztása a jogok alapján, az erdők védelme, gondozása, telepítése, az erdei legeltetés megszervezése, a legelők tavaszi és őszi tisztítása (tövisortás, hondzsikolás), az itatóhelyek rendben tartása, pásztor- és csőszfogadás, ezek soros kosztjának biztosítása a közösségi összetartó erőt növelte. Hasonlóan közös kezelésben, osztatlan állapotban voltak a rétek is, bár ezek utóbb egyéni birtokba 34. Gazdacímtár. . . 1937. 35. SZABÓ László 1965. 146. 178