Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Szabó László: Család és rokonság a Zempléni-hegyvidék középső részén

A különböző adottságú falvak társadalma azért nem mérhető hegyaljai mértékkel, mert a paraszti birtok határait mindenütt a nagybirtok írja körül, s ez a földművelő falvakban szinte a hegyvidékihez hasonló állapotokat teremt. A hegyvidéki falvakban a szántó szinte teljes egészében a falué, de rossz minősége és teljes ki nem használtsága miatt (nyomásrendszerben, ugar hagyásával művelték szinte a legutóbbi időkig) értéke jelentéktelen.

29 Az erdő ugyanitt zömében uradalmi, s az úrbéresség és a község csak kis részét mondhatta magáénak. Éppen ezért jelentősebb jövedelemre ebből nem számíthattak, inkább erdei legelőként volt némely része értékes. A Hernád-völgyben az uradalmak szántói foglalják el a határt, kis teret engedve a paraszti birtoklásnak. Bármilyen jók is itt a földek, 5—10 kat. h.-as különbségek nem okozhatnak nagy társadalmi különbségeket, mert a földművelés nem eléggé intenzív. A múlt században kipusztult a nyugati lejtők szőlője, amely ha nem is hegyaljai minőségű, de mégis forgalmazásra alkalmas bort is termett.

30 A gabonatermesztés, paraszti állattartás pedig nem tudja a felszabadult földeket megfelelő szinten kihasználni.

31 Az átmeneti területen fekvő két falu határában a nagybirtok mind az erdőből, mind a szántóból kiszorította a falu paraszti lakosságát (V. táblázat). A paraszti kézen levő szántók és erdők a hegyvidéki falvakban tehát nem vezettek a társadalom differenciálódásához. A lakosság meglehetősen szerény életkörülmények között él. A Hernád-völgyben a falvak mintegy negyedét kitevő nincstelenek, s 1—3 kat. h.dal rendelkezők, cselédek azonban még ezt az életszintet sem érik el. Cselédként, napszámosként, képesként dolgozva jövedelmük nem éri el a hegyvidéki átlagot, mert ők ki vannak zárva olyan lehetőségekből, amely az erdős határú falvak népének természetes adottsága, s hozzájárul életfenntartásához, napi táplálásához (gyűjtögetés, olcsó tüzelő, orwadászat, téli erdei munkák az uradalomban). Ez a réteg Korláton 13,85%-ot, Hejcén 1941-ben 19,22%-ot, Alsócécén 25,42%-ot, Felsőcécén 25,76%-ot, Boldogkőváralján pedig 28%-ot tett ki. A főnyi arány 23,80%, az árkai pedig 22,19%. Ekét utóbbi községben, főként Árkán azonban e rétegek helyzete a hegyvidékiekhez közelít az erdőbirtok miatt (VI. táblázat).

32 A hegyvidéki falvak szántói különben is csak a XX. században válhattak jelentőssé. Mogyoróskán, Regécen százas nagyságrenddel emelkedett a holdak száma, s egyben változott a művelési rendszer is, a két világháború között a földek javát már teljesen bevetették vagy szántották és legeltették az ugart (III. táblázat).

33 Egyes falvak volt földesuraiktól a XX. században jelentős birtokokat vásárolnak, vagy más falvak határában ragadják meg a kínálkozó lehetőséget. Baskó telkesgazdáinak — saját határukban és Mogyoróskán — közel 600 kat. h. új erdőbirtokuk van már 1935-ben. Regéc gazdái is a mogyoróskai erdőkből 29. IKVAI Nándor 1967. 40-44. 30. PALÁDI-KOVÁCS Attüa 1967. 3-5. 31. IKVAI Nándor 1967. 175-177., IKVAI Nándor 1962. 4-5. 32. UJVÁRY Zoltán 1958.; SZABÓ László 1965.; Az eddig közölt táblázatok forrásai: NAGY, Ludovico 1828.; FÉNYES Elek 1851.; A Magyar Korona országainak . ., 1897.; Gazdacímtár. . . 1897.; Magyarország földbirtokviszonyai . . ., 1936.; Gazdacímtár . . ., 1937. Népszámlálások: 1869.; 1880.; 1910.; 1941.; 1949. évről 33. IKVAI Nándor 1967. 40-48. 12 Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről 177