Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Dobrossy István–Fügedi Márta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás a Zempléni-hegyvidék falvaiban

.lényeges szerepet kaptak a terület kiemelkedő faragó központjai, illetőleg a helyi mesteremberek.

31 A Zempléni-hegyvidék településein — mint Magyarország bármely más területén és településein — a fonalat és a vászon alapanyagú termékeket a paraszti háztartásokban és gazdaságokban számos területen és sokfajta funkcióval használták. Ezeket számba véve, a vászon három nagy felhasználási területét elkülönítve mutatjuk be a recens anyagot. A. A vászon alapanyagú termékek szerepe a gazdálkodásban, B. A vászonféleségek jelentősége a háztartásban és a népszokásokban, C. A házi vászon jelentősége a Zemplénihegyvidék településeinek viseletében, D. A vászonféleségek díszítése, E. Kapcsolat a Zempléni-hegyvidék települései között, a vászonkereskedelem. A vászon alapanyagú termékek szerepe a gazdálkodásban. A vászon alapanyagú termékek felhasználása a paraszti gazdaságokban rendkívül sokoldalú, a Zemplénihegyvidék falvaiban pedig napjainkig megőrizte jelentőségét. A gazdaságban felhasznált vászontermékek adták a Zempléni-hegyvidék jelentős, és mennyiségileg is kiemelkedő kenderfeldolgozásának fő felhasználási területét. A felhasználás széles köréből itt csak a legjellemzőbbeket emeltük ki és mutatjuk be. Mint szállító- és tárolóeszközöknek, a zsákoknak napjainkig nagy jelentősége van a Zempléni-hegyvidéken, mely a hagyományos gazdálkodásmód megőrzésével is magyarázható. Alanyok stafírungjába nagy mennyiségű zsák tartozott, számuk az anyagi helyzettől függően 12—50 között módosult. A soklányos családokban a fiatalabb lányoknak már általában kevesebb vászonnemű, így kevesebb zsák jutott. A zsákokat kétféle minőségű vászonból készítették. Finomabb szövésű vászonból varrták a lisztes zsákot, ezt csíkbeszövéssel vagy „merkelt" monogrammal díszítették. Ennek általában tulajdonjegy értéke is volt, mert a csíkról vagy a névbetűkről ki-ki felismerte a malomban a sajátját. A malomba mindig szép, tiszta zsákot vittek, nehogy mások megszólják őket. A termény tárolására használt zsákok csepűből szőtt durva vászonból készültek. Nagy a zsákszükséglete a faszénégetésnek is, amely a Zempléni-hegyvidéken napjainkig is jelentős foglalkozás és jövedelemforrás. A vizsgált falvakban többféle, különböző méretű ponyvát is használtak a gazdaságokban. Ezek jelentős része is kötelező darabja volt a stafírungoknak, bizonyos darabokat pedig folyamatosan készítettek, pótoltak, illetve szükség szerint szereztek be. A legnagyobb ponyvát szárítóponyvának nevezték, általában 4 szeles volt, de előfordult 6—8 szeles is. Ezekből csak 1—1 darab volt egy gazdaságban. A szekerező és terményhordó ponyva pedig 3—4 szeles volt. Gyakran a kisebb méretű ponyvából, melyet rosta alá is használtak, többre volt szükség, ezekből 2—3 db-ot is készítettek szükség szerint. A zempléni falvakban az asszonyoknak jellegzetes teherhordó eszköze a batyuzó lepedő.

32 Minden gazdaságban legalább 3—4 volt belőle, s a hozományba kapott vászonneműk között is mindig ott szerepelt. A batyuzó lepedő 2 szél vászonból készült, 4 sarkán 4 hosszabb kötőszalaggal ellátva. Szalma, fű, széna, rőzse hordásához használják, de a határba menve belekötik a gyereket is. Vásárra, piacra, lakodalomba is hátra kötött 31. Vö. UJVÁRY Zoltán 1958-59. 32. Vö. GUNDA Béla 1956. 123. es PALADI-KOVÁCS Attüa 1973. 135