Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Juhász Ágnes: Hejce településnéprajza

magukat a hívek a munkára."

27 A közösségi munka nem minden esetben jelentett munkatársulást is. A gazdálkodás szempontjából a következők a legfontosabbak: szántóföld, szőlőgyümölcsös, legelő-rét, erdő. A tagosítás előtti térkép névanyagában több olyan elnevezés figyelhető meg, amely megőrizte a gazdálkodási mód fejlődésének egy-egy szintjét. A gabonafélék, kapások termesztése, területeinek azonos időben történő megmunkálása jellemző a jobb ágy-paraszti gazdaságokban. Erre utal a Tilalmas és a Tilalmastető elnevezés is. E terület elkülönítésének egyik módja a középkortól kerítés felállítása. Ez általános szokás később is, hisz a „jószágra természetesen nagyon vigyázni kell, hogy a szomszédos tengeriekben kárt ne tegyen".

28 A hejcei gazdaságban fontos szerepet töltött be a szőlőtermesztés. A határban található szőlőtáblák a falu lakói és az egyház tulajdonában voltak. A kastélyhoz tartozó földterület művelése a település lakóinak mindennapjához tartozott. Ez biztosította sok esetben a megélhetést a zselléreknek. A szőlőföld művelése az egyéni parcellákon a gazdák által történt. A múlt században a filoxéra pusztítása a Hernád-völgyében erősen visszavetette a szőlőkultúrát. Csak kis részt telepítettek újra a direkttermő fajtákhoz tartozó szőlőkkel. A szőlőművelés mellett a szőlőterületekkel való kereskedés, a borkereskedelem sem ismeretlen a település lakóinak életében. Szőlőbirtok nemcsak a község határában lehetett, hanem több község által használt szőlőhegyen is. Jól mutatja ezt egy 1587-es adójegyzék, amelyben a „Tállya határában ... a Hejcére (Abaúj m.) való Tar Antal szőlőjét a kassai Vas Antal műveli, aki maga is kb. 7 holdas extraneus vinea birtokosa. A decimator most Vason hajtja be a tizedet, de az előző évi adólistán a szőlő még Tar Antal nevén szerepel."

29 A bor egy részét Kassáról és Eperjesről érkezett kereskedők vették meg, majd szállították a Felvidék városaiba. A szőlőföldek jelentősebb része az egyház tulajdona, ezt telepítéssel és vásárlással is gyarapította.

30 A munkák elvégzése mellett fontos mindvégig a szőlő őrzése. Ezt a falu valamelyik tagja vállalta meghatározott feltételek mellett. A vincellér feladata a nyitástól a szüretig való felügyelet. A munkák időpontját meghatározta, hogy a feudális uraság (Hejcén a kassai szeminárium) szőlőjében mikor kellett a munkát végezni. így a „vidék parasztsága nem önszántából kezdte a szüretet november elején, sokkal inkább az ott élő nagybirtokosok — volt urai akarata és megkövesedett hagyomány hatott rá kényszerítő erővel. A volt telkes jobbágy és zsellérség még a múlt század 90-es éveiben sem szüretelhette le addig szőlőjét, amíg a nagybirtokokon nem kezdődött meg a szüret. Ez a dézsmás időket konzerváló szokás csak az I. világháború után vesztette érvényét végérvényesen. Ettől kezdve a parasztság október 10-15. között leszüretelte saját szőlőjét, hogy a hónap végén napszámba szegődhessen a helybeli uraság vagy a hegyaljai szőlősgazdák szüreti munkálataira."

3 l 27. Református Egyház Lelkészi Hivatal Hejce (Ref. Egyh. Leik. Hiv.) Gondnoki Számadás 7. 28. GYÖRFFY István 1913. 514. 29. N. KISS István 1966. 38. 30. Ref. Egyh. Leik. Hiv. Gondnoki Számadás 24-26. (A Haskó-féle szőlő megvételét írja le.) 31. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1967. 5-6. 118