Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Juhász Ágnes: Hejce településnéprajza

A szőlőben és a ház körül is telepítettek gyümölcsfákat. A gyümölcsöt friss, vagy tartósított (aszalt) formában más vidékre szállították. A leggyakoribb fajták az 1895-ös és az 1935-ös összeírás alapján a következők:

32 1895.év 1935.év db fa db fa Alma 563 898 Körte 585 777 Szilva 2579 3564 Meggy 48 120 összesen: 5044 7220 A szőlőföldek és gyümölcsösök jelentős részét irtásföldeken hozták létre. „Az a különleges munkabefektetés, mely a szőlő létesítésével és művelésével együtt járt, maga után vonta a viszonylag szabad ingatlanforgalom értékes kedvezményét. Míg a jobbágy nem rendelkezett telkével, legfeljebb arra volt a szokás által szentesített joga, hogy amíg a földesúrnak járó szolgáltatásokat teljesíti, nem lehet őt a telkéről elmozdítani és az halála után vér szerinti örököseire száll, addig a szőlőt, noha a tulajdonjog a földesurat illette, szabadon továbbadhatta, zálogosíthatta, cserélhette, persze azzal a feltétellel, hogy az átvevő is megadja utána a földesúr járandóságát."

33 A későbbiekben ez az a forma, amely a polgári földbérlet csíráját hordozza magában. A határbeli föld hasznosításának másik területe a legelő-, rét- és erdőgazdálkodás. Az állatok legeltetéséhez szükséges legelő és erdő közös használatban maradt mindvégig. A legeltetési rendszerre jellemző az egyéni gazdálkodás ideje alatt is, hogy az igásállatokat a gulyában tartják, a termény behordásáig. Az I. világháború előtti időszakban igen jelentős a szarvasmarhatartás. A határban levő állatokat egyszer hajtják haza havonként. Az őrzést végző pásztorok gallyból készítenek maguknak fedőt. Ez a pásztorkodási mód megfigyelhető a környék községeiben is. így Baskón nyáron a fa alatt tanyázik a tehéncsorda, s naponként hajtják haza. Az állattartás mindvégig kiegészítője a gazdálkodás rendszerének. Napjainkban a község által fogadott csordás együtt hajtja ki a korábban különböző szempontok alapján elkülönített állatokat. A község lakói meghatározott összeget fizetnek az állatok legeltetéséért és ennek alapján a csordás havonként bért kap, aki a falu szegényebb rétegéhez tartozik ma is. A tej feldolgozása otthon ritka, a tejbegyűjtő helyen átadják. Az állattartók szerződést kötnek az Állatforgalmi Vállalattal, egy meghatározott súly elérése után leadják az állatot. A takarmányozás napjainkban is a rét és az erdő nyújtotta legeltetéssel biztosított, de emellett jelentkezik az intenzívebb állattartás igénye. A községi erdő fája tette lehetővé, hogy bizonyos famunkák végzése elterjedjen, így a környékbeliekhez hasonlóan a fakitermelés és fafeldolgozás egyes mozzanatai mindvégig megtalálhatók. Az iparos réteg megjelenésével a Hernád völgyében a Hutákból érkezők a zsindelyt, a fonyiaktól pedig bizonyos asztalosmunkákat vásároltak. Ez a 32. DOBROSSY István 1969. 516. 33. MAKKAI László 1957. 463. 119