Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)

Juhász Ágnes: Hejce településnéprajza

10. kép. Hejce határa a tagosítás után (1861). BAZmL. U. 294. föld volt. Tanorokcsere: a Kertalja folytatása. Tilalmastető-dűlő: a Parlag, Szenesek, Kósák egy része határolja, a Tilalmasra visz rá. Temérpatak: a Tilalmas északi részénél a göncruszkai határ felé. Másik elnevezése Káposztáskert, mivel az I. világháborúig káposztát termesztettek itt. Tófenék: nem tudják, már csak a nevét. Tóth Pál-völgye: a Kósák erdő felőli részén van. A Szenes és a Kósák között választó. Tubujka: a Mogyorósoktól délre fekvő terület. Zauglérgaz: a Kertik és a Korha-legelő közötti rész. A határban található dűlők nevei megőriztek sok mindent a gazdálkodással kapcsolatban (10. kép). A fellelhető elnevezések ma is használatosak, míg a kerítettségre utaló nevek jelentéstartama nyelvünkből kiszorult. A kerítettség emlékét őrzi a Palánkos, a Kapusok, a Tanorok elnevezés. Megőrződött a legfontosabb termesztett növények neve, valamint a gazdálkodás rendszerére is találhatunk adatokat. Ezek a hejcei határ elnevezései közül: Káposztáskert, K

enderföldi-dűlő, Középnyomás, Tilalmastető, Pallagok, Pusztamogyorósok. A határban levő gyümölcstermesztésre utal a Birsalmás rész, a Mogyorósok és a Mogyoróstető elnevezés. A szántóföldek elnevezésénél találkozhatunk a faluban élő vagy korábban élt családok neveivel, így: Bodnárok, Kozmák, Németszer-dűlő, Petőrakás, Sárosik, Singler, Tóth Pál-völgye. Az egyház tulajdonában levő földterületek megművelése (papi, templomi) a falu lakóinak a feladatai közé tartozott a tanítói föld gondozásával együtt. E munkák körüli teendőkről olvasható a Gondnoki számadásban „ . . . a papi és tanítói földek tavaszi szántása, s bevetése is felkerülvén a többi tárgyalandók közt, egyszerre fölajánlották 117