Szabadfalvi József szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 10. Miskolc, 1965)
Juhász Ágnes: Hejce településnéprajza
XIX. és a XX. századokban tovább tartott. A teleknagyság átlagosan 1/4 lett, ami a szőló'földek léte nélkül nem biztosítaná a létminimumot sem a családoknak. Ez a különbség a lakóépület milyenségében, a belső telek nagyságában, a külső telkek területében egyformán megfigyelhető. A családszervezetnél a kiscsaládos rendszer a domináns, ritkán fordul elő több generáció együttélése. A TELEK A faluban és a határban levő földterület összességét nevezték eredetileg teleknek. Az évszázadok alatt az elnevezés fokozatosan átkerült a belső telekre, a porta szóval együtt arra a földterületre értik, amelyen a lakóház és a gazdasági épületek vannak. A határban levő telek elnevezése föld lett, bár az idősebbeknél napjainkban is megfigyelhető a telek szó használata a határban levő földterületre. 16 A BELSŐ TELEK A falu telkein az épületek elrendezésében tükröződik a gazdálkodás módja és milyensége. A belső telek építményei fontos részei a gazdaságnak (3., 4. kép), hisz' a lakóépület mellett azok az épületek találhatók, amelyek a gazdálkodás szerves tartozékai. „Az udvarok hű kifejezői a parasztság gazdasági és társadalmi rétegeinek, bizonyos körülmények között az etnikai viszonyoknak. A telek beosztása, a gazdálkodás megváltozásával, a társadalmi viszonyok átalakulásával új formát ölt, átalakult formájával megváltozott igények szolgálatába lép." 17 (5., 6. kép) A recens anyag alapján rekonstruálhatók egyes vidékek telkei, a funkcióváltozás nyomon követhető a belsőség elrendeződésének a változásában, az épületek megszűnésében és feltűnésében. A belső telkeket egymástól birtokjogi szempontok miatt szükségessé vált elkeríteni. A „kerítés" adódik az épületek elhelyezkedéséből, hisz az udvar egyik oldalán sorban állnak (2. kép), valamint a kertet keresztben csűr zárja le (6. kép) és ezzel a telkek végében álló csűrök egységes sorban találhatók. Nem tartom helytállónak Mendöl Tibor nézetét, amely szerint a „magyar alapítású és magyarok által lakott szalagtelkes útifalvakban . . . nem fordul elő sehol sem az, hogy a telkek végében levő csűrök várfalszerűen zárulnának" 18 , és ez az építkezési forma csak a német telepesek által létrehozott települések jellemzője lenne. A katonai felmérések térképanyagát és a Hejcén ma is található csűröket megismerve megállapítható, hogy ezek szinte teljesen egy sorban, a telkek végében vannak. Az elmúlt 300 év névanyagát vizsgálva Hejce nem német eredetű 16. JAKAB László 1957. 81-83.; FÖLDES László 1971. 418-420.; MAKSAY Ferenc 1971. 81.; SZABÓ István 1969. 12.; 56. 17. GUNDA Béla 1968. 333. 18. MENDÖL Tibor 1963. 245. 109
