Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

szűkülnek. A kiváló dalosok, nótafák repertoárja bővül még e periódusban, tekintve, hogy az ő reagálásuk, appercipiáló képességük lényegesen nagyobb, érzékenyebben reagálnak, jobban és hamarább felfogják, rögzítik az újonnan hallott dalokat. Az ún. nótafák repertoárjának szinte élethossziglan való bővülése csak egy-egy individuum kiváló képességét jelzi, a közösség egész dalkincsére ez azonban már nem vonatkozik. Sőt, a nagy többségnél csökkenés következik be. A ritkábban ismétlődő dalok — elsősorban a dalolási alkalmakon való részvétel és egyéb okok következtében — elhomályosulnak, az emlékezet mélyén lappanganak. Az előzőekhez kiegészítésül hozzá kell tennünk — előbb már említettük —, hogy az utóbbi egy-két évtizedben a dallamanyag felfrissítésében, terjesztésében, sőt, hagyományozásában is jelentős szerepet töltenek be a kommunikációs eszközök, valamint a különböző szervezett dalolások, versenyek, ünnepségek stb. Több dalosom említett egy-két olyan dalt, amelyet a rádióból hallott, vagy a televízió dalos versenye során ismert meg. Hasonlóképpen jó lehetőségei a dalok terjedésének a helyi dalos találkozók is. Ilyen találkozókat Gömörben a magyar kulturális szervezetek rendeznek (különösen fontos szerepe van a CSEMADOK-nak), s itt föltétlenül meg kell említenünk Gömörben Gombaszögön a már hosszabb idő óta hagyományosan megrendezett nagy dalos találkozót. Ezen az országos dal- és táncünnepélyen a több ezer résztvevő — ennek fontossága különösen a kiváló dalos individuumok tekintetében hangsúlyozható — felfrissítheti korábbi ismereteit, ill. újabb, más területekről való dalokkal ismerkedhet meg. Mind a kommunikációs eszközöknek, mind a különböző találkozóknak, kórusmozgalomnak a hagyományozódásban felbecsülhetetlen szerepe van. Ugyanakkor azonban megállapíthatjuk azt is, hogy mindezek révén egy bizonyos idő múltán, de már napjainkban is a legkülönbözőbb vidékek dal-, dallamanyagában az eltérések legfeljebb néhány jellegzetességre szűkülnek, többnyire pedig teljesen megszűnnek. * 8« 115