Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

sem dalolnak egyedül. Erre fentebb már utaltam. A rundázás alkalmával azonban mindenki szólóban dalolt. Egyik informátorom szavait idézem: „Egymagában a férfi vagy a nő a rundázáskor dalolt. Akik jól, szépen tudtak dalolni, azok ott dalolták el azt az új nótát, amelyet valahol megtanultak és még a faluban nem tudta más. Csak ott illett a lakodalomban a rundánál vagy a poszrikba dalolni egyedül, akármilyen nemű volt is az, legény, leány, fiatal, idős ember vagy asszony. Aki szépen tudott egymagában dalolni, azt a többiek csendben és megilletődötten hallgatták. A legmegszokottabb azért az együttvaló dal volt." Az „együttvaló dal", ahogy a közös dalolást nevezte egy lévárti dalosom, leginkább a már említett fonóházban, lakodalomban, poszrikbaa (keresztelő), kocsmában, utcázáskor, munkából jövetkor, pl. aratásról, juhnyírásról volt szokásban. Egymagában az ember az említett példákat kivéve a közösség előtt nem dalolt. Gyakran daloltak azonban az emberek egyedül, ha mások nem hallották, így pl. szántáskor, kaszáláskor, erdőben, favágáskor, a jószág legeltetésekor, az asszony, ha egyedül volt odahaza stb. Hasonlóan dalolgattak az útonjárók, a jövő-menő emberek, vándorárusok, vándoriparosok, úgymint a vándor fazekasok, meszesek, bordások, drótosok, ablakosok stb., különösen ha erdei vagy legelői úton mentek egyik faluból a másikba. Az ilyen egyedüli dalolásnak azonban gyakran olyan indítéka van, amelynek a problémaköre már a pszichológia területére vezet bennünket. A dalolási alkalmak áttekintése nyomán az tűnik ki, hogy ezen alkalmak egy részének a daltanulásban, ill. a hagyományátadásban nincs lényeges szerepe. Az egyedekre lebontott példák is azt mutatják, hogy az egyén dalkincsének több mint 85—90%-át leánykorában, ill. legénykorában (a katonasággal befejezően) sajátítja el. A dalolás nagy közösségi alkalmai felnőtt korban többnyire csak kis százalékos bővülést eredményeznek. Voltaképpen arról van szó, hogy pl. a lakodalomban hallott új nóta egy már nem legényember számára legfeljebb olyan új ismeretet hoz, ami lényegében felszínes marad, passzíve őrződik meg, s ha nincs lehetőség ismétlődésre, akkor a tényleges átvétel megáll. Márpedig a házasemberek, asszonyok dalolási alkalmai és így az ismétlési alkalmak lehetőségei le114