Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

nél lényegében nem beszélhetünk hagyományról, csupán szekunder ismeretanyagról. Ugyanakkor azonban szükséges azt is megjegyeznünk, hogy a nők dalkincsének is van szekunder rétege. Ez elsősorban a katonadalokra vonatkozik és az olyan nótákra, amelyek a kocsmai mulatónóták körébe tartoznak. A legények daltanulási alkalmai némileg különböztek a leányokétól. Mindenekelőtt a katonaság időszaka játszott fontos szerepet a férfiak dalkincsének alakulásában. Ezt már sokan hangsúlyozták, s tapasztalataim alapján ennek helyességét megerősíthetem. A katonaságnál jelentősen gazdagodott az a dalanyag, amelyet hazulról vittek magukkal a legények. Sajnos, nem mindig előnyére bővült. Szám szerint sok új nótával kerültek haza, azonban ezek egy része magyar nóta, műdal. Erről nemcsak az élő hagyomány tanúskodik, hanem számos kéziratos nótás könyv is, amelyekbe a katonaévek alatt az új dalokat jegyezték le.

174 Itt szeretném megemlíteni a falvakban megforduló idegen katonák szerepét is a dalterjesztésben. Idevonatkozóan Vargyas Lajos Áj faluval kapcsolatban említ tanulságos példákat. Az én adataim Lévártról valók. Az első világháború idején a Szentiványi földbirtokos lévárti kastélyának különböző melléképületeibe szállásolták a katonákat, elsősorban a könnyebben sebesülteket. Az idős férfiak úgy emlékeznek vissza, hogy egy dunántúli ezred körzete volt az a terület. A lábadozó katonák esténként bejártak a kocsmába mulatni. Horváth Lajos bácsi mondása szerint: „Sem azelőtt, sem azóta olyan vígság nem volt a lévárti csárdában." Horváth Lajos, aki akkor még suhanc legényke volt, 12 katonanótát sorolt fel, amelyeket akkor ismert és tanult meg a Lévártra szállásolt katonáktól. (Ezek közül néhány kezdősora: Ellőtték a jobb karomat; Erdőszélen nyírfakereszt jelzi a síromat; A harctérről sebesülve jönnek a katonák; Sírom felett, körül rajtam kék ibolya virágzik; Szólnak az ágyúk, 174 Vö. Ujváry Zoltán: Népi kéziratos verseskönyveink. Műveltség és Hagyomány, I—

II. 1960. 111—143.; Ujváry Zoltán: Tasnádi Lajos botpaládi kéziratos könyve. Jósa András Múzeum Évkönyve, III. 1960. Nyíregyháza, 1963. 155—174.; /. Sándor Ildikó: Népi kéziratos könyv 1847-ből. Studia Comitatensia, I. 1972. 185—218.; Szalay Emőke: Kéziratos nótáskönyv 1864-ből. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1974. Debrecen, 1975. 707—719. 111