Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

ropognak a kézi fegyverek; Nem lesz egy tenyérnyi föld sem a puszta síromon; Szép a magyar huszár, ha felül a lovára.) A Turóc-völgyi falvakból az első világháborúig nagy volt az áramlás az Alföld irányába. Sokan mentek el időszaki munkára, főleg részi aratónak. A vándormunkások gyakran vittek haza újonnan megismert nótákat. Az idősebbek emlegetik a hazatért „amerikásokat" is, akiktől sok új nótát hallottak. Meg kell még említeni a nagy migrációt jelentő cserépedényárulást, s ennek kapcsán a cserépedényekkel fuvarozók szerepét a dalok terjesztésében. Rendkívül nagy mennyiségben szállították a gömöri fazekas készítményeket az Alföld irányába, szomszédos és távolabbi megyék falvaiba, így különösen Borsod, Abaúj, Zemplén, Heves, Szolnok, Hajdú, Bihar, Szabolcs, Szatmár, Bereg megyék falvaiban árulták gyakran hetekig tartó vándorútjuk során a fazekas készítményeket. Ilyen utak alkalmával a kocsmákban, fogadókban, olykor a vásárokban is lehetőség nyílott újabb dalok — amint emlegetik, az „alföldi nóták" — megismerésére. A cserépedény árulására a két világháború közötti időben is volt lehetőség. Útlevéllel jártak át a gömöri fazekasok Magyarországra, és készítményeikkel az egész Tiszántúlt végigvándorolták. Horváth Lajos egykori vándorárus ma is büszkén emlegeti, hogy egyik útja során 1923-ban ismert meg egy dalt, amelyet tőle tanultak meg a lévártiak. Ez a „Gyolcs az ingem, gyolcs a gatyám, lobogós az ujja" kezdetű dal volt. Annyira megtetszett neki, hogy amikor visszament a falujába, a táncon ezt a nótát húzatta és dalolta olyan hatással, hogy rövidesen Lévárton és a közeli Deresken is ismeretes és kedvelt nóta lett. Lévárton szokásban volt, hogy a legények péntek kivételével minden este „végig danolták" a falut. A nótázás egyik leghangulatosabb, legkellemesebb alkalmaként emlékeznek napjainkban is erre a régi szokásra. A legények a kocsmából indultak, elmentek az ún. partig, onnan pedig vissza a Turóc hídjáig. A „csapatban" haladó legények „lépéshez való" nótákat daloltak. Ha valamelyik házban halott volt, ill. gyászoltak, ott nóta nélkül haladtak el, s csak a következő háznál kezdték újra a dalolást. A „kör" megtétele után a Turóc hídján, ami a falu központi részén van, a legények megálltak és addig daloltak, amíg a bakter a 10 órát el nem fújta. Ezek az 112