Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

java részénél, csodálatos pentaton dallamainknál s az újabb dallamstílus java részében azonban az egyéniség elkülönítő jegyei sehol sem ütköznek ki, az egyéniség a maga ötleteit, tehetségét alárendeli a közösség már meglevő hagyományainak s kiválasztó, alakító ízlésének."

172 A gömöri kutatásaim alapján — idekapcsolva más területeken szerzett tapasztalatokat is — röviden szeretnék utalni az egyén és a közösség kapcsolatára. A szakirodalomból egyértelműen kitűnik, hogy a folkloristák különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak egyegy jó dalosnak a közösség életében. Kétségtelenül igaz, hogy a kiváló nótafák éppen a jelentős dalkészletük révén a hagyomány átadásának faktorai lehettek, azonban ehhez a folyamathoz szükséges minden tekintetben ideális miliő a meglehetősen rétegződött falusi közösségben nem volt. A daltanulásnak, a hagyomány átadásának-átvételének klasszikus alkalmai voltak a különböző társas öszszejövetelek (fonó, fosztó, tor, keresztelő, lakodalom, kocsmázás, pincézés, névnapozás, különböző mulatságok stb.). Fel kellene tehát tételeznünk, hogy a dalos individuum általában megfordult, jelen volt ezeken az alkalmakon. Nyilvánvaló, hogy részt vett ilyen összejöveteleken, azonban amikorra a kiváló dalos jelző megillette — és ez többnyire így van —, akkor már koránál fogva bizonyos alkalmakon (pl. fonó, játszó, bál) nem volt jelen. Továbbá nembeli különbség is okot adott egyes alkalmakról való elmaradásra. Ehhez még hozzátehetjük azt, hogy (korábbi közösségi állapotot figyelembe véve) a rétegbeli eltérés miatt a szóban forgó kiváló dalos lényegében csak a saját csoportjának, ill. közösségének (pásztorok, mesterek, zsellérek, a földművesek különböző csoportjai) al178 Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz. Budapest, 1958. 18.; Az egyéniség kérdéséhez 1. Péter László: Egyéniség a népkultúrában. Szeged, 1947.; Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél. Budapest, 1940. Bevezetés.; V. Dégh Linda: Az egyéniségvizsgálat perspektívái. Ethn., LXXI. 1960. 28—42.; Vargyas Lajos: Kollektives Schaffen in der Volksmusik. Acta Ethn., IV. 1955. 395 kk.; Vö.: Ujváry Zoltán: Az egyén szerepe a népszokásokban. Ethn., LXXVI. 1965. 501 kk.; Ortutay Gyula, Dégh Linda és Péter László munkáiban 1. bő irodalmat.; Az egyéni és a közösségi alkotások kérdéséhez a népi tánc összefüggésében vö. Martin György: Egyéni és közösségi formatípusok a népi táncalkotásban. A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei, XXVI. 1969. 401—410. 105