Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

rületén ismeretes dalkinccsel? A két kérdés lényegében egybekapcsolódik. A gömöri kiemelkedő tudású dalosaim dalkészletét összehasonlítottam, s megállapítottam azt, hogy 70—75%-ban a dalanyaguk azonos. Ez elsősorban a lírai dalokra vonatkozik. Az ily módon megvizsgált — különböző falukban élő — nótafák dalanyagában mutatkozó 25—30%-os eltéréssel vajon folklorisztikailag megvonható-e a falvak közötti különbség? Űgy gondoljuk, csupán annak a kimutatása, hogy gyűjtésünk során bizonyos számú dal még a legjobb dalosok repertoárjában sem ismeretes egymáshoz közeli vagy távolabbi falvakban, egyáltalában nem jelenthet olyan eltérést, amiből messzemenő néprajzi következtetést vonhatnánk le. És itt ismét az előadók, a nótafák felől kell a problémakörhöz közelítenünk. Mint fentebb említettem, a vizsgálataim azt mutatták, hogy kb. 20—25%-os dalanyagbeli eltérés figyelhető meg a falvak egyegy kiváló dalos individuumának és a közösség egészének az ismeretanyaga között. Voltaképpen tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a jelzett százaléknyi eltérések a faluk között nem a közösségek egészére, hanem az egyes nótafák repertoárjában mutatkozó különbségekre vonatkoznak. Ugyanis a vizsgálat során megállapíthattuk azt, hogy az egész területen ismeretes dalok száma sokkal nagyobb — még a nótafák dalkészletének összevetésében is — mint a sporadikusan felbukkanó dalok száma. Alapul tehát az általánost vettük Gömör egész területére vonatkozólag. Említettem, hogy az általános zenei összképet illetően elsősorban a lírai dalokat vettem tekintetbe. A balladákat külön kategóriaként kezelem, habár az kétségtelen, hogy a balladák elterjedése, ismerete vonatkozásában nemcsak Gömör egész területét illetően, hanem a szomszédos falvakat tekintve is jelentős eltérések vannak. Az eltérés tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy-egy, vagy több ballada csak sporadikusan bukkant fel, esetleg csak egy helyen került elő. Azonban éppen emiatt nem alkalmas általános következtetés levonására. A ballada nem a tömegek műfaja. A ballada előadását folklorisztikai vizsgálat szempontjából a mesemondók kategóriájába sorolhatjuk. E tekintetben nagy jelentősége van a kiváló képességű előadóknak. Az ilyen individuumok balladai ismeretanyagukkal volta103