Ujváry Zoltán: Gömöri népdalok és népballadák (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 8. Miskolc, 1965)

ez esetben valamiféle kollektív ismeretanyagról, daltudásról beszélünk. És itt föltétlenül szólnunk kell az egyéni és a kollektív tudás öszszefüggésében az egy falura, ill. annak közösségére jellemző dalhagyományról. Ugyancsak helyszíni vizsgálataimra alapul az a megállapítás, hogy egy-egy kiváló „nótafa" lényegesen nagyobb daltudással rendelkezik, s az imént említett kollektív ismeretanyagot is túllépi, esetenként más-más arányban, de — adataim szerint — 20—25%-nál nem nagyobb mértékben. Ez a százalék kevésnek tűnhet, azonban ha pl. 300—400 dalt tekintünk általánosan ismertnek egy közösségben, akkor a 20%-os eltérés azt jelenti, hogy egy kiváló nótafa 60—80 dallal tud többet, ami viszont már jelentős eltérésnek számít. Tekinthetjük-e tehát az ilyen kiváló egyedek által előadott zenei anyagot az egész közösségre jellemzőnek? A válasz erre nyilvánvalóan nemleges. Sajnos azonban csak teljes felméréssel állapítható meg, hogy mi az eltérés az egyén és a közösségi ismeret, hagyomány között. A problémát itt voltaképpen az jelenti, hogy a nagy repertoárral rendelkező dalosok dalkészletüknek az imént említett 20—25%-át más környezetből, más közösségből (katonaság, summásság, vásározás stb.) vették át, olykor — és ez nem is mindig derül ki — ponyvanyomtatványról, daloskönyvből applikáltak szövegeket ismert dallamra. És ami a leggyakrabban előfordul — gyűjtőutam során számos gondot okozva — a más faluból, más területről származó kiváló dalos individuumok zenei anyagában mutatkozó különbség. E problémakör pedig magában hordozza a hagyományvándorlásnak, az átadás-átvételnek, a daltanulásnak és hagyományozásnak a kérdését is. Mielőtt erről szólnánk, utalunk a kötetben szereplő dalosok repertoárjának a kérdésére. Mindezek előtt szeretném hangsúlyozni, hogy gömöri gyűjtőutam során számos dalosom egyenként mintegy 250—300 dalt, volt aki ennél jóval többet dalolt. E számban, természetszerűleg benne szerepel mindaz, amit egy individuum hagyománya befogadott: népdal, műdal, alkalmi köszöntők, kántálok (egyházi jellegű énekek). Joggal felvetődhet a kérdés, hogy: 1. nem lett volna-e célszerű egy kiemelkedő „nótafa" dalkészletét közzétenni? 2. egy individuum dal-, ill. dallamanyaga milyen összefüggésben van a Gömör egész te102