Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Barsi Ernő: A sályi agrárszegénység és dalai

béresek, se a kocsisok. Ebédet vagy vittek nekik a határba, vagy csak este ettek otthon. Legfeljebb vittek magukkal valami harapni valót, leginkább egy kis kenyeret. Ha néha szalonna is került hozzá, az már jó volt. Télen trágyát hordtak ki a földekre, meg az állatok takarmányozásával, gondozásával voltak elfoglalva. A béres csak maga dolgozott az uraságnak. Az asszony odahaza volt. Főzött, nevelte a gyerekeket, ahogy Horváth János tréfásan mondta: „nyomatta a küszöböt!" Hamar nagyobb fiúgyerek akadt a családban, azt — mikor elhagyta az iskolát — felvették félbéresnek vagy másszóval kisbéresnek. A béres fizetségének a felét kapta. A század elején egy sályi béres 18 köböl terményt, búza, rozs, árpa, meg egy magyar holdnyi kukoricaföldet kapott fizetségként. Ezenkívül járt még neki 100 ölnyi konyhakert. Ebben termelt krumplit, zöldséget. Ezen felül 8 méter fa volt még járandósága. A béresek gyakran változtatták helyüket. Ha úgy vélték, hogy más uraságnál valamivel jobb soruk lesz, akkor újévkor oda szegődtek el. Szomorú látvány volt újév napján a szegényes holmival megrakott ökrösszekér. Sárándi Ferencné most is emlegeti unokáinak, ha hideg van: „Bizony mondom kedveseim, olyan hideg volt sokszor újév hetiben, hogy a kőtözködő gyerekek megfagytak a szekéren". A béresek szolgálati lakása elképesztően nyomorúságos volt. A századforduló idején még egy szobája sem volt egy bérescsaládnak. Rendszerint két idegen család lakott a cselédház egy szobájában. Emlegetik, hogy Menyhárt Pista bácsi és Elek Jóska bácsi családja is egy szobában lakott annakidején. Még ennél siralmasabb volt a helyzet a Bottlik tanyán. Itt négy család lakott egy szobában. Mindegyik család foglalt magának egy kis helyet a szoba egy-egy sarkában. Ez volt az ő lakása. Még ezen is túltett „Serák Zsiga", akinél egy szobában hat család nyomorgóit. Gorove cselédeinél általában két családnak jutott egy szoba. Mikor 1905-ben a nyomorúságos állapotok miatti tiltakozásul lázongani kezdett az ország cselédsége, elrendelték, hogy külön szobát kell adni minden családnak. A rendeletet azonban csak formálisan hajtották végre. A meglévő szobákat középen elfalazták, s így lett külön szobája mindegyik családnak. Egyébként ugyanolyan kis helyen szorongtak, mint addig. Legfeljebb valamennyire el voltak különítve a szomszédos családtól. Mivel eredetileg a konyha két oldalán volt egy-egy szoba, amiből a falazással négyet csináltak, tulajdonképpen négy családnak jutott egy konyha. Ebben egy tűzhely volt, azon főzött mind a négy család. Aki betévedt egy ilyen pitarhz, különös kép fogadta. Egyik asszony főzött, a másik meszelt, vagy söprögetett, a harmadik mosott, a negyedik kenyeret sütött. A gyerekek verekedtek, bőgtek. Mindent leptek a legyek. Mellékhelyiség, ismeretlen fogalom volt a cselédházaknál. Sőt, hogy télen a gyerekeknek messzire ne kelljen menniük a szükségüket végezni, s meg ne fázzanak míg kimennek, mindjárt a konyhaajtó közelében ástak egy kis gödröcskét. Tavasszal aztán, mikor bejött az enyhe idő, az olvadás, elviselhetetlen bűz terjengett a konyha körül. Arathatott a járvány! A cselédek szobájának berendezése nagyon szegényes volt. Még ágyat sem igen lehetett mindegyikben találni. Legfeljebb egy dikói, négy lábon álló, szalmával befont fekhelyet. Ezen, s e körül aludt egymás hegyén-hátán a család. A szoba bútorzatát egy asztal, egy-két szék egészítette ki, s egy láda a ruhák tárolására. A nehéz körülmények ellenére is akadtak hűséges cselédek. Az „öreg Máté bácsi" 42 évig lakott Sályban egy házban. Nem szegődött el máshová. Azt mondogatta: „Akárhova menjünk, mindég dógoznikell!" A béresek közül kiemelkedett a béresgazda, a béresek közvetlen felügyelője. Ö keltegette reggel a béreseket, ellenőrizte az etetést, a jószágok tisztántartását. Megnézte, kitrágyáztak-e rendesen, megvakarták-e az ökröt? A béresgazda mérte ki az időt. Ő mondta meg, mikor kell befogni, mikor lehet kifogni. A béresgazdának külön szobakonyhás lakása volt. Valamivel több terményt, s nagyobb kukoricaföldet kapott, ezenkí226