Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Barsi Ernő: A sályi agrárszegénység és dalai

vül tehéntartás is járt neki. A béresek rossz sorukban aztán nem is nagyon igyekeztek. Szállóigévé vált közöttük: „Tavaly se siettünk, mégis elvégeztünk!" Volt hát dolga a béresgazdának. Káromkodott szaporán a béresekre. Azok meg tartottak tőle. Ugyancsak külön lakása volt az uradalomban a kerékgyártónak, akit így neveztek: faragógazda. Ugyancsak kiemelkedő helyet foglalt el az uradalmi alkalmazottak sorában a kovács, a gépészkovács, valamint a pásztorok, közelebbről a juhászok élén álló bacsó. így nevezték: pácás bacsó. Ez nem is legeltetett, csak rendelkezett. A pásztorok, bojtárok jobban rettegtek tőle, mint az ispántól, aki pedig az intéző után a legfőbb elöljárójuk és parancsolójuk volt. A béresgazda, faragógazda, kovács meg a bacsó kiemelkedtek az uradalmi alkalmazottak közül. Közös néven így is nevezték őket: előkelők. A sályi pásztorszervezet legalsó fokán a kisbojtár állott. Ha a pásztornak nagyobb falka volt a kezére bízva, amelyikhez, úgy érezte, hogy egyedül nem elég, fogadott maga mellé egy kisbojtárt. A kisbojtárt tehát nem is az uraság, hanem a falka pásztora fogadta. Szolgálata a kihajtástól a falka őszi beszorulásáig tartott. Járandóságát általában megegyezés szerint kapta. Átlagosan négy mázsa búza, egy pár csizma, koszt meg ruhamosás volt a fizetése. Utána rangsorban a nagybojtár, vagy csak közönségesen bojtár következett. A bojtárt már az uraság fogadta. Rá volt bízva a jószág. Ő tartozott érte felelősséggel. Egy-egy falka volt a bojtár kezére bízva. Ha a nagybojtár családos volt, bajuszos bojtárnak nevezték. Ennek már a bojtárok között is kiemelkedő tekintélye volt. Ahol három falka birka volt a pásztor keze alatt, ott már bajuszos bojtárt is alkalmaztak. A nagybojtár, meg a bajuszos bojtár már magát kosztolta. Fizetése általában 18 mázsa búza volt. Járt neki szabad sertéstartás. Annyit tartott, amennyit bírt. Szabad tüzelője volt szalmából. Ha ezt nem kapott, helyébe 8 méter fajárt neki. A juhászbojtár fizetésének tekintélyes részét képezte a birkatartás. Egy bojtár az uraság költségén 25 birkát tarthatott. Járandóságához tartozott még 20 kg só, s készpénzfizetésben 40—45 forint. A bojtárnál magasabb tisztsége volt a számadónak. Három falka volt a gondjaira bízva, ezért bojtár is járt mellé. A számadó fizetése körülbelül így alakult természetesen a megegyezéstől függően: évi 18 mázsa búza, szalma vagy helyette 12 méter fa. Ha szalma is volt, akkor hat méter fa, 24 kg só. Minden három hónapban 20 Ft fertály pénz, 25 birkatartás, egy tehéntartás, meg szabad sertéstartás. Minden esztendőben járt négy szabadvásár. Ekkor szabadságot kapott a számadó jószága értékesítéséhez, ruhájának és más dolgoknak beszerzéséhez. A pásztorszervezet csúcsán állt a bacsó. Általában 5—6 falka felügyelete volt a gondjaira bízva. Természetesen nem ő őrizte a jószágot. Csak ment a bojtárokhoz, meg a számadóhoz. Azok jelentették neki, ha beteg birka volt, vagy híja esett a falkának. Ő meg jelentette az uraságnak. Ő követelte ki a jószág ennivalóját s fizette ki a pásztorok bérét. Külön szolgálati lakása volt, akár az ispánnak, vagy gépésznek. Szamara is volt, vagy a hátára ült, vagy talyigába. fogta. Fizetése is jóval több volt. Hogy mennyi lehetett, ezt nem sikerült megtudnom, mert ritkán akadt bacsó az uradalomban. A ma élők már nem emlékeznek a pontos fizetésére. Tarjáni András 80 évesnek a nagyapja volt bacsó Sályban. Annyit tud csak róla mondani: „Mán aki pácás bacsó, az nagy legény. Ennél magasabbra juhász nem vihette." A pásztorok közül a fejőgulyás általában hajnali fél háromkor kelt fel. Kitrágyázott a tehenek alól, aztán megmosta a tőgyüket és megfejt. A bornyús teheneket is ellátta, gondoskodott a borjúk szopásáról. Amikor ezzel végzett, felvitte a tejet, megreggelizett, aztán felkötötte a tehenek nyakába a csengőket, s elindult velük a legelőre. Egy gulyásnak általában 8—9 tehenet kellett megfejnie. A bojtárok is segítettek a fejesben. A legeltetés nyáron este 6 óráig tartott. Akkor hazahajtottak, s újra fejtek. Az állatok mellett egész nap nem lehetett leülni, különösen a sályi legelőkön, mert azok keskenyek voltak, 15* 227