Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nagy György: A nép építkezés technikája és a társas munka formái Karcsán

Az épület befejezésére, lakhatóvá tételére az építés évében nem kerülhetett sor. Meg kellett várni a tapasztásnál, hogy a fal tökéletesen kiszáradjon, szálljon, mert a tapasztást lehányta volna magáról. Az építés után következő tavaszon került sor az épület tapasztására, amit rendszerint cigányok végeztek. A tapasztáshoz szükséges sarat másképpen készítették, mint a fal anyagát. A tapasztás anyaga egészen finom nyirokföld volt, hozzá harmadrész töreket és nyolcadrész szarvasmarhatrágyát kevertek. A trágya azért volt szükséges, hogy ezzel megakadályozzák a tapasztás felcsattogzását. Az így elkészített, illetve előkészített anyagot lábbal taposták sárrá. Mikor a megtaposott sár középkemény volt, megkezdték a tapasztást. Az első tapasztásnál a sarat kézzel a falra verték és kézzel elsimították. Ekkor dolgozták el a fal egyenetlenségeit, ezért megtörtént, hogy az egyik helyen csak 2—3 cm volt a tapasztás, a másik helyen viszont elérte a 8—9 cm-t is. Amikor a tapasztás kiszáradt, következett a végleges munka, a ház végső falformájának az elrendezése, a második tapasztás. A simításhoz készített sárba kevés homokot kevertek. A második tapasztás vastagsága csak 2—3 cm volt, és simítóval olyan simára eldolgozták a felvitt sárréteget, hogy száradás után már meszelni lehetett a falat. A meszelés igen nagy munka volt. Előfordult, hogy a törekkel gabonaszem került a falba, ott kihajtott, s ez bizony hátráltatta a munka befejezését. A meszelést egymás után 5—6 alkalommal el kellett végezni, s ez bizony az asszonyoknak nagy munkát adott, még ha 4—5 segítség, rokon, koma volt is. A mészhez itt is kevertek kevés kék festéket. Hogy a sárfalú ház elkészítéséhez hány emberre volt szükség, az a ház nagyságától függött. Egy átlagos épület felépítése 20 embernek, a szárítás szüneteivel együtt, körülbelül 60 napig tartott. Az építkezés május elején, jó idő esetén április második felében kezdődött, hogy elegendő idő legyen a rétegek száradására. Csupán az 1890-es évekig építkeztek sárfalból, s 1973-ban már egyetlen ház sem maradt meg közülük. A vályogfal készítése. Az 1890-es évektől új faltechnika, a vályogból való építés kezdett elterjedni. Ennek több oka volt. A mocsarak lecsapolása után könnyebb volt a közlekedés a bodrogközi falvak között. Megnyílt az út a kövesdi kőbányához, ahonnan követ hozhattak az épületek alapjához. A vályogból épült ház elkészítési ideje 2—3 hétre csökkent, s szebb, tartósabb házakat építhettek, mint a korábbi építési módok szerint. A vályogvetéshez jó anyagra, nyirokföldre volt szükség. Ha rossz földből vetették, idő előtt szétmorzsolódott. A jó anyag vályognak vetve olyannak száradt, mint a beton. Ezért aztán a faluban nem is vetettek mindenütt vályogot, csupán három jó vályogvető helyet ismertek. Az egyik a Karcsaparton, az Oréban, a másik a Becskeden a Tisztató partján, a harmadik pedig a Bobonyik nevű határrészen volt, amelyet még ma is Vályoggödörnek, Vályoghányó gödörnek neveznek. A vályogvetésnél fontos volt a sár jó elkészítése. Kibányászták az anyagot és elkészítették belőle a köralakú fészket. A fészket jól meglocsolták és taposni kezdték. A taposó körbe-körbe járt a fészken, ügyelve arra, hogy mindenütt jól átdolgozza a földet, hogy az ne maradjon csomós. Mikor már annyira megtaposta, hogy a tetején nyugodtan végigmehetett, rászórta a föld negyedrészének megfelelő mennyiségű töreket, újra meglocsolta és megint elkezdte körbe-körbe taposni. Addig taposta, míg nem ragadt már a lábára és a villa ágai között megállt a sár. Aztán talicskába rakta a sarat és a vályogvetés helyére, lehetőleg sima területre vitte, melyet elegyengettek, majd megtisztítottak. A megtisztítás után törekkel beszórták azt a helyet, ahova a vályogot formázták. A vályogvető forma deszkából készült. Belvilágának hosszúsága 30 cm, szélessége 15 cm, magassága 10 cm volt. A formázó maga mellé készített egy vödör vizet, a formát egy rongycsutakkal 176