Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nagy György: A nép építkezés technikája és a társas munka formái Karcsán

megnedvesítette, majd a sárból kézzel kiszakított egy vályognak megfelelő nagyságot s a formába helyezte. Ezután kezét megnedvesítette, majd a vályog tetejét vizes kézzel lesimítva a formát a két végénél fogva felemelte. A kész, nyers vályog mellé hdyezte a formát s az előbbi műveletet ismételte. A kivetett vályogot a vetés helyén egy hétig szikkasztották, majd felszedték a földről és ötvenes mágiába: rakták. 50 vályogot raktak egymásra úgy, hogy az alsó sorba 9—10 darab, a következő sorba kevesebb, végül felüké csak egy-két darab került. Az ötvenes mágiát úgy rakták össze, hogy a vályogok között nagy nyílást hagytak. így a szél szabadon átjárhatta és jobban, egyenletesebben száradt. így maradt addig, míg el nem szállították az építkezés helyére. 1930-ig a falusi ember maga vetette a házához a vályogot. Ezt a munkát mindig két ember végezte. Az egyik a sarat készítette, a másik pedig formázott. Rendszerint együtt vetette a férj és a feleség. A férj a sarat csinálta, a feleség pedig formázott. Később a cigányok kezdték a vályogot vetni, de ők már fizetést kértek és kaptak érte. Minden ezer vályogért fizetett a gazda az 1950-es években 250 forintot és egy kenyeret. Ezenkívül annyi töreket kellett adni, amennyi a vályogvetéshez szükséges volt. A vályoghoz szükséges vizet a Karcsából vették, vagy ha olyan helyen vetették a vályogot, ahol nem volt természetes víz, akkor ott földkutat ástak és abból nyerték a vizet. A vályogvetés május elejétől augusztus közepéig tartott, amíg jó napfényes idő volt, mert ha esőt kapott a száradó vályog a földön, a munka nem ért semmit. Egy pár ember napi teljesítménye, ha szorgalmasan, szinte megállás nélkül dolgoztak, 800—1000 vályog volt. Vidékünkön csak egy méretű vályogot használtak, amelynek hossza 30 cm, szélessége 15 cm, magassága 10 cm volt. Ezt alkalmazták az épület falához, a kemence alapjának megrakásához és a kémény tető alatti részéhez. Vályogfalú ház építésénél az alaphoz a követ a ma Csehszlovákiához tartozó Kiskövesd kőbányájából szállították tengelyen. Az építtető gazda szombaton segítségül hívta a falubeli szomszédokat, rokonokat s vasárnap kora reggel 30—40 szekérrel elindultak. A kőhordásért nem fizettek, hanem vissza kellett segíteni, amikor valamelyik építeni szándékozónak szüksége volt a segítségre, A kő megvásárlása rendszerint néhány évvel az építés megkezdése előtt történt, majd a vályog beszerzésére került sor. Egy-egy építkezésnél annyi ezer vályogra volt szükség, ahány méteres volt a lakás. Vagyis egy 20 méteres épület falazásához 20 ezer darab vályogra volt szükség. Az építkezés az alap kiásásával kezdődött. Mélysége attól függött, hogy milyen volt a talaj. Homokra például nem lehetett építeni, mert homokon megcsúszhatott az épület. Homokos talajon addig ástak, amíg „eleven" (kemény agyag) talajt találtak. Rendszerint a nyirokföldig mentek le. Az alap kiásása után a követ berakták az alapba, majd 40—50 cm magasságig haladtak. Ezután került sor a vályoggal való falazásra. A vályogépületnek mindig raktak alapot és a vályog közé kötőanyagként sarat használtak. A fal rakásakor a kezdésnél a belső sorban hosszában tették a vályogot, a külső sorban pedig keresztbe, vagyis egy hosszába tett vályog mellé két keresztben levő vályog került. A következő sornál a külső sor vályogja került hosszába, a belső soré pedig keresztbe, hogy kössön a vályog a falban. A fal vastagságának kétféle a mérete. A külső falak 50 cm vastagok, a lakás közfalai pedig 30 cm-esek voltak. Az ajtók és ablakok helyét kihagyták a falazásnál, de a felső részt deszkával vagy vastagabb fával hidalták át, hogy fölötte tovább rakhassák a falat. Volt olyan építési mód is, hogy az ablakok és ajtók felett bolthajtást készítettek vályogból, de előfordult az ajtónál az is, hogy már a falazásnál beépítették az ajtófelet a falba. 12 Foglalkozások és életmódok 177