Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Nagy György: A nép építkezés technikája és a társas munka formái Karcsán

Ha azt akarták, hogy az építkezés gyorsan és folyamatosan haladjon, akkor sokkal több ember kellett hozzá, mint a paticsfalú ház építéséhez, azonkívül a munka irányításához mesteremberre is szükség volt. A legtöbb, legalább tíz ember a sár, illetve a föld készítéséhez kellett. Négy embert elfoglalt az anyagszállítás, s legalább négy embert kívánt az anyag döngölése. így azután 18 ember napi munkája volt szükséges a folyamatos építéshez, de ha ennyi nem volt, 10—12 ember is boldogult. Ha azonban a ledöngölt fal nem szikkadt meg kellően a következő magasításhoz, várni kellett a fal további építésével, mert csak száraz falra lehetett a következő falrészt felrakni. Akadályozta ezt az építési módot az is, hogy Karosához közel nincs építőkő, s a vertfalú ház kőalap nélkül nem ért semmit. A vertfal készítéséhez 1973-ban már csak egy ember ért a faluban. Gyarmati István korábbi háza még ilyen technikával készült. A vertfal tapasztását rendszerint cigányokra bízták, mert ők nagyon értettek hozzá. Nem simítót használtak, hanem kézzel tapasztottak. A meszelés viszont itt is az asszonyok dolga volt. A gazdaasszony segítséget hívott és így végezte el a meszelést. A házakat mindig fehérre meszelték, de a mészbe kékfestéket tettek ugyanúgy, mint a paticsfalú házak meszelésénél. A sárfal készítése. A legritkább építési mód volt, amikor az elkészített sarat minden forma nélkül csomóba rakták és bizonyos magasság elérése után az így elkészített falrészt száradni, ülepedni hagyták. Amikor megszikkadt, de még nem száradt ki teljesen, az elkészített falrészt ásóval egyenesre vágták. A vágás után az előbbi módon magasították a falat. Az így készített falat nevezték sárfalnak. A fal felrakásához a sarat ugyanúgy készítették, mint a paticsfal tapasztásához, de ennél az elkészített anyagot addig járatták, taposták, míg egy embert meg nem bírt, amíg egy ember lába, ha ráállt, nem süppedt bele. A sár anyaga nyirokföld volt, melyhez negyedrészben töreket kevertek. A sár készítésével egyidejűleg kijelölték a ház alapját. Zsinórral kimérték, kikarózták a sarkokat a fal hosszában és szélességében, ásóval meghúzták az alapvonalat. A vonal belvilágában az alapra nádat terítettek le olyan szélességben, mint amilyen szélesre a falat tervezték, hogy megakadályozzák a víz felszívódását a talajból, vagyis a náddal szigetelték el a faltól a talajvizet. Aztán az elkészített sarat talicskával az alaphoz hordták. Itt egy hozzáértő szakember kezdte meg a fal rakását, a falazást mindig a sarkon kezdve. Vett egy villa sarat és azt az alapra csapta körülbelül fél méter hosszan. Azután a következő villával megint ennek a tetejére csapta a sarat, s ezt addig csinálta így, míg a fal magassága el nem érte a 80—100 cm magasságot. Mikor ezzel készen volt, kezdte a következő fél métert, de ekkor már a megkezdett fal másik oldalán is rakták ugyanígy a falat. A munkát addig végezték, míg körül nem értek a ház külső falazásánál. Ezután abbahagyták a munkát, mert a felrakott falnak néhány hétig ülepedni kellett. Az ülepedés, a száradás ideje mindig az időjárástól függött. Ha meleg, napfényes idő volt, egy-másfél hét alatt kiszáradt a felrakott falrész, de megtörtént az is, hogy 2—3 hétig is szüneteltetni kellett a munkát. A következő munkaműveletnél, míg a többség a sarat csinálta, két-három ember ásóval a kiszáradt falat egyenesre vágta. Mivel ez rendszerint szemre történt, bizony nem a legegyenesebb falat sikerült készíteni. Az egyenesre vágás után újra felrakták a következő réteg sarat a már kiszáradt falra. Az építés folyamán az ajtóknak, ablakoknak nem hagyták ki a helyét, hanem a falat az ajtók és ablakok helyének kihagyása nélkül rakták^ Amikor aztán kiszáradt a fal és a tetőt is rátették, akkor került sor az ajtók és ablakok helyének kivágására. A munkát baltával, csákánnyal és ásóval végezték. Ez nehéz munka volt, mert a fal vastagsága 50—70 cm között váltakozott. 175