Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

É. Kovács László: Erdei munkások életviszonyai Gömörszőlősön a XX. század első felében

ERDEI MUNKÁSOK ÉLETVISZONYAI GÖMÖRSZŐLŐSÖN A XX. SZAZAD ELSŐ FELÉBEN É. KOVÁCS LÁSZLÓ A Sajó-balparti dombvidék legkisebb települése a kétszáz lelkes Gömörszolős. A falu neve 1906-ig Poszoba volt. Gömörszőlősön a századfordulón elindult gazdasági fellendülés folytán a fakitermelés és a feldolgozás nagy jelentőségre tett szert. Tornaija, Putnok, Edelény, Szendrő és Aggtelek térségében elterülő erdőségekben nagyarányú fakitermelés folyt. Részben ennek is köszönhető, hogy e vidék erdőterülete ebben az időszakban jelentős mértékben összezsugorodott. A dombvidék falvainak széléig lenyúló erdők jelentős részét kiirtották, szántóföldi művelés alá fogták. E tanulmányban tárgyalt terület Gömör vármegyéhez tartozott, amelynek 48,5%-át erdő borította. A falvak szegényparasztjainak és a birtokon kívüli rétegnek évről évre alkalmi keresetet adott a téli favágás, majd a cserhántás a cserhordás-kötés, a szénégetés és a fuvarozás. E munkák műveleteinek rendjét és a hozzákapcsolódó erdei életmódot ma már mind kevesebben ismerik. A századforduló és a második világháború közötti favágó életmód lassan hagyománnyá vált. A megváltozott társadalmi körülmények gyors fejlődést eredményeztek. A termelés ma már korszerű gépi eszközökkel történik, munka- és egészségvédelmi előadás, valamint szociális gondoskodás mellett. A hagyományos módon dolgozó alkalmi fakitermelőket szakképzett erdőgazdasági dolgozók váltották fel. Számuk 1945 előtt az összes, fakitermeléssel foglalkozó munkásság kb. 5%-a volt. A favágók. A Sajó-balparti alkalmi munkások számára az uradalmak, községek, egyházi birtokok, közbirtokosságok és gazdag parasztok által kitermelésre eladott termőterületek jelentették a munkaalkalmat. A kitermelésre érett faállományt ezektől az erdei munkásoktól fakereskedők vásárolták meg. A vételt megelőzően a cég megbízottjai felmérést végeztek, ami kiterjedt az állomány fajtáinak százalékos arányára, sűrűségének, hosszának, törzsvastagságának stb. vizsgálatára. Ezek után került sor az árajánlatra, az alkura és a megegyezésre. A kitermelésért fizetett bér egy-egy vidéken azonos időszakban megközelítőleg egyforma volt. Néhány tényező azonban így is befolyásolta a bérek alakulását. Ha egy időben, egymáshoz közel fekvő erdőkben több cég is termelhetett, akkor megoszlott és keresettebb volt a munkaerő. A faállomány minősége, kora szintén befolyásolta az árakat. Közismert, hogy a szép, szálas növésű erdő sok fát ad. Az alacsony, tusli erdőben nehéz a munka, a kereset meg kevés. Az ilyen faállománynak csak a terpesze (töve) vastag. A döntögetés sok időveszteséggel jár, az öl pedig nem telik belőle. A vágóbér megállapításánál sokat számított az erdő fekvése, domborzati viszonyai és lejtésfoka is. Az enyhébb lejtőkön minden munka könnyebb, mint a meredek oldalakon. Fontos tényező volt még a faállomány tisztasága. A favágó nem szerette a giz-gazzal, tövissel, haszontalan fával benőtt erdőt. A faállomány tisztaságát, minőségét az első tisztítás, (gyérítés) szakszerűsége nem kis mértékben befolyásolja. Rossz erdőhöz olcsóbban jutott a cég, de az átlagostól magasabb vágóbért fizetett. Számításba jött a kitermelendő erdőnek a lakóhelyhez való távolsága is. Ezt a fakereskedő csak akkor méltányolta, ha munkaerő hiánya volt. 143