Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)
É. Kovács László: Erdei munkások életviszonyai Gömörszőlősön a XX. század első felében
A gömörszőlősi fakitermelők munkájuk során eljutottak a Gömör-Szepesi Érchegység erdőrengetegeibe, a Cserehát erdővidékeire, az Észak-Borsodi Karszt vidékre és a Bükk észak-keleti nyúlványaira is. A favágók életkörülményei. A munkások szállást lehetőség szerint az erdőhöz közel eső falvakban szereztek. Meg kellett elégedniük szerényebb szállással, ritkán azonban módosabb házaknál is akadt szerencse. Régi, kiöregedett lakás, nyárikonyha vagy cselédház, benne egy-két régi ágy, lóca és kályha, felszerelése lavór és vödör. Legtöbbjüknek itt is csak a földre rakott szalmán, vagy zsúpon jutott hely. A falba szeget vertek, tarisznyájukat erre akasztották. Tüzelőről maguk gondoskodtak úgy, hogy munka végeztével vállon vittek egy-egy halom fát. Ilyen helyen főzhettek, mosakodhattak is. A favágók ritkán szorultak istállóba. Ha szállás nem került, inkább az erdei kunyhót választották. Ha lakott településtől távol folyt a kitermelés, kunyhót építettek. Nagyobb favágások alkalmával a kunyhót már a fagy beállta előtt megépítették, hogy jól leföldelhessék. A kunyhó így alkalmas szállás volt akkor is, ha a vágótér egyre távolabb került. A kunyhó mérete, szerkezete attól függött, hogy hány személy részére készítették. Ritka volt a kétszemélyes, gyakoribb a négyszemélyes, de előfordult, hogy a kunyhó 10—12 személynek adott szállást. Építése kemény, gyors munkával történt, s körülbelül fél napot vett igénybe. A hely kijelölése után kisebbméretű kunyhónál egy szelemenágast, nagyobbnál hármat ástak le. A három ágas hosszúsága és dűlésszöge már meghatározta a kunyhó nagyságát és magasságát. A kunyhó-formát kör alakúra képezték úgy, hogy körül állítgatták szálfával, vagy hasogatott dorongfával. A kunyhó déli oldalán ajtónyílást, a tetőn füstjáratot hagytak, s ezután leharasztolták és leföldelték. A közelben összegyűjtött száraz falevelet kb. 20 cm vastagságban rakták a kunyhó bordázatára, majd ezt 20—25 cm vastag földréteggel fedték le. A harasztolás és a földelés a talajtól felfelé haladva történt. A kunyhó búbja alatt méternyi földeletlen rész maradt füstjáratnak. Az ajtónyílást hasított fából képezték ki. A kunyhó közepére került a tűzhely. Hasított dorongfával különítették el a fekvőhelyektől. A fekvőhelyek kör alakban vagy két oldalt, lábbal a kunyhó közepe felé helyezkedtek el. Az élelmiszeres tarisznya a fejükhöz, a főző ül. evőedény a szelemenágas kiálló kapcsaira (ágasok) került. Előfordult, hogy hosszabb bennlakás után a kunyhó faanyaga paprika-szárazzá vált. Dyenkor egy felcsapódó szikra elég volt ahhoz, hogy lángra lobbanjon a kunyhó. A favágók lakóhelyüktől távol eső erdőkben rendszerint két-három hetet töltöttek egyhuzomban, néha azonban egy, sőt másfél hónap is lett belőle. Élelmüket induláskor úgy tarisznyázták, hogy a rendszeres kenyér- és szalonnafogyasztás mellett némi kiegészítést és változatosságot adjon. A favágó tarisznyájába a következő élelmiszerek kerültek: egy házikenyér, 1 kg szalonna, 4—6 level laksa (laska), 1-1,5 1 bab, 2—3 kg. kukoricaliszt, vagy kukoricakása, néhány vöröshagyma, paprika, só és begrényi rántásnak való liszt. Főző felszerelésük egy kisméretű fazék, vagy lábas, egy serpenyő és egy evőkanál volt. Az idősebb favágók gyakran emlegetik, hogy az I. világháború előtti időkben igen sok pálinkát fogyasztottak, csaknem kizárólag a bundapálinka járta. Közönséges, vagy arató pálinkának is nevezték. Azt tartották, hogy a pálinkában erő van, a kifogyhatatlan munkakedvet és erőnlét érzést a pálinka adja. Szinte minden favágó értett annyit a főzéshez, hogy a nála lévő élelmiszerekből el tudta készíteni a vacsoráját. Általában az egyszerűbb népi ételeket készítették. Leggyakoribb volt a bableves, a laskaleves, a kukoricabukta, vagy a kása. A favágás munkafolyamata. A kunyhó elkészítése ill. a szállás elfoglalása után a nyilasok kijelölése, majd elállása., elfoglalása következett. Lejtős, dombos területeken a csapatok, bandák a domb aljában kijelölt erdőrész peremén helyezkedtek el. Egy-egy 144
