Dobrossy István szerk.: Foglalkozások és életmódok: válogatott tanulmányok honismereti szakkörök és kutatók munkáiból (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 7. Miskolc, 1965)

Gaál Antal: A halászat módjai és eszközei Tiszabábolnán

megkábult, s a halászok a léken keresztül kivették a vízből. Ez a halászási mód igen körülményes és eredménytelen volt. A nagy mocsaras belvizekben még száz évvel ezelőtt is nagyon szapora volt a halcsík. A halcsíkot csíkkassü fogták. Ez is vesszőből készült, formája hasonlít a faverse formájához. A csíkkas fonásra használt vesszőt tőről szedték, de jó volt a gallyvessző is. A csíkkasnak négy fő része van: a taréj, a síp, a has és a. far. A taréj a szájnyílás előtt levő terelő rész, tölcsér alakja van és a sípba torkollik. A külső átmérője 50—60 cm. A csíkkas annál jobb, minél nagyobb a taréja. A taréj szűkebb részének átmérője 15—20 cm. A síp a hasba benyúló tölcsér alakú készítmény. Nagyobb átmérője 15—20 cm, a kisebbé 5—6 cm. A hasrészt lehetne tartálynak is nevezni, mert ebben gyűlik össze a halcsík. Legnagyobb átmérője 55—60 cm. A csíkkas a farrészben ismét elszűkül. A farnyílást sásdugóval dugják be, s amikor halcsíkkal megtelik a kas, itt ürítik ki belőle a csíkot. A csíkkassal télen halásztak. A halászok előbb megállapították, hol legalkalmasabb lerakni a kast. Ahol a csíkok kinyalták (kifürödték) a jeget, oda próbaként letették. A jégen egyszerre több, 10-15 léket is vágtak, s oda 12 kast tettek le. Azután a legalkalmasabb léket telerakták csíkkassal, úgy hogy a taréjok széle együvé érjen. A farrész a lék szélén kiáll a vízből. Mikor a lékbe lerakták a kasokat, sással és hóval betakarták, hogy a lék be ne fagyjon. A lék a farnyíláson szellőzik. A kasokat legtöbbször délután rakták le, s reggel szedték fel. Ilyenkor, ha a halászok eltalálták a léket, minden kas megtelt csíkkal. Néha 900—1000 litert is fogtak naponta. A halcsíkot hordóban, lovas szánnal szállították. A hordóba két rész csíkot, és egy rész vizet öntöttek. Mikor hazaértek, a csíkról leszedték a koszos vizet és tisztát öntöttek rá. 2—3 hétig is lehetett tárolni, de minden második napon friss vizet kellett rájuk önteni. A koszos vizet úgy szedték le a halcsíkról, hogy a hordó tetejére egy ritkán font kosarat nyomtak. így a csík alul, a víz felül maradt. Ezt követően végrehajtották a vízcserét. Mezőkövesdre a piacra szállították, de adtak el helyben is. A halászok szerint a matyók nagyon szerették a halcsíkot. Az emberek Egerből és Gyöngyösről is lejártak Mezőkövesdre halcsíkot vásárolni. A piacon literre mérték. A haltartó (vesszőből font kosár) nem tartozik a halászszerszámok közé, de fontos szerepe van a hal tárolásában. Jó fogás esetén, ha nem kelt el mind a hal, a halász csekély vízben napokig tartotta a halat. A haltartó szája kiállt a vízből, s vesszőből font fedővel látták el, amit le is lehet zárni. A halászok kenderfonalból, újabban perion fonalból kötik a bonét. A Tiszán és az állóvizekben egyaránt lehetett használni. Több, különböző nagyságú boné van. Van 120—140, sőt 160 szemes is, azaz egy oldala 120—140—160 szemből áll. A kávát két 3,5 m-es, könnyen hajlítható kőrisfa alkotja. A két karót kis ívben meghajlítják, s a káva egy-egy végéhez hozzáerősítik a háló egy-egy sarkát. Ezt egy 4—5 m-es erősebb karóhoz erősítik, úgy, hogy az mozogjon. A káva két egymáshoz eső végére nehéz követ kötnek, ami lehúzza a bonét a folyó fenekére. A 4 m-es rudat a ladik orrához erősítik és a bonét a folyó fenekére engedik. Az ott lapuló halakat így ki lehet fogni vele. A három rúd találkozásához egy kötelet kötnek, s ezzel emelik ki a bonét a vízből. A bónével való halászás igen fáradságos. Leggyakrabban nyáron, alacsony vízállás esetén alkalmazzák. Magas vízállás esetén azért nem jó vele halászni, mert a boné nem ér le a folyó fenekére. A bonéhoz hasonló szerszám a csempe. Szintén fonalból készült, de újabban perionból is készítik. A háló nagysága ugyanaz mint a bónéé. A káva nagysága is megegyezik a bónééval, csak súly nincs rajta. A kiemelő rúd végét az iszapba nyomják s ezt kötéllel emelik ki a vízből. A csempét ivás idején használták. Ilyenkor a halak a partmenti sekély vízben tartózkodnak. 138