C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 6. Miskolc, 1965)

- 18 de a kót Cekeházán maradt testvér, Anna és Julia faluszerte hires nótázó kévéről. Az abaujszántói testvérek közül Mária és Margit elhallgatott, mivel gyermekeik sem igénylik a zenét. /A lelkükben elrakott dallamkincset csak Margit tárta fel két gyűjtőjének./ Ilona ab-» ban a szerencsés helyzetben van, hogy gazdag dalkincsét, nótakedvót kiöntheti kisfiának. Az óvodáskorú Bandi az igazi muzsikusok rendkívüli érdeklődésével merül el a népdalok világában. A Budapestre került József - bár lassankint a városi ember szemével tekint a népművészetre /esti tanfolyamon gimnáziumot is végez/ - nem szűnik meg mólyen átérezni annak rangját, elemi szépségét. A szerény fiatalember ösztönösen érzi, hogy a szülői házból hozott művészet magasabbrendü a városi könnyű zenénél. A Sivák család tagjai a falusi paraszt adakozó kedvével ontják a természettől nyert ösztönös művészetüket. Sivák Barnabás hangja ugy harsan, mint a kürt, majd bársonyossá szelídül, ahogyan a szöveg uraivá lesz. Amikor tudomására hoztuk dallamainak folytonos variálódását, csodálkozva mondta: "Persze, hogy más a nótájuk, hiszen a mondatok is változnak a versekben". Dalolására mély meggyőződés, szenvedélyes átélés jellemző. Igazi alkotó. Mióta a gyűjtést folytatjuk náluk és ő a "népművészet mestere" lett, megérti képességei jelentőségét és hacsak ideje engedi, emlélsBzetében kutat. Egy vasko3 füzetbe, melyet mindenhova magával hordoz, irja az emlékezetéből fel*merülő verseket. Felesége hangszine éppen ellentétes,