C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 6. Miskolc, 1965)

17 a nyári hónapokban a juhok mellett tanitja a kisfiút« A gyerek apja, Minárcsik András abaujszántói rendőr, szintén jó hallású, József 1940-ben Abaujalpáron született, Patay földbirtokos egyik birtokán, ahová apját akkoriban áthelyezték. Ő is igen korán, 5-6 éves korában, apja kisbojtárjaként ismerkedett a népdalokkal. Emlékezetesek maradtak számára a nyári esték, mikor apja a ház előtt klarinótozott s ő nővéreivel együtt a szomszédok karéjában énekelte a népdalokat. Szép tenor hangja megérdemelné a művelést. A cekeházi Áramszolgáltatóknál dolgozott, majd miután katonai szolgálatát a határőröknél letöltötte, példaszerű magatartása jutalmául egyideig a Parlament őre volt. Az 1944-ben született Julia az egyetlen gyermek, ki még ma is szüleivel lakik. Szüleitől és különösen nénjétől; Annától tanulta 5-6 éves kora óta a dallamokat. A nővérei melletti bojtárkodás az ő számára is mély kapcsolatot teremtett a népzenével. Mint az abaujszántói Erdőgazdaság dolgozója, ma már mind több müdallal ismerkedik, de ha teheti, nem mulasztja el, hogy munkatársait népdalok tanulására serkentse. Kitűnő előadója a környékbeli cigányok roma-nótáinak. A Sivák családnak megkülönböztetett rangja van Cekeházán, nemcsak az apa állami kitüntetése, hanem az egész család hires nótakedve miatt. A szülők - miután gyermekeik egy hijáiikljrepüTtek^^ guknak, vagy nyilvános előadásokon és gyűjtőiknek dalolnak,