C. Nagy Béla - Sztareczky Zoltán: A cekeházi Sivák család népdalművészete (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 6. Miskolc, 1965)

- 14 megalakult új magyar hadsereg katonájaként korült vissza Debrecenbe és Hajduhadházára. Cekeházán a földreform során 5 hold földei, kapott, majd 1950-ben belépett az abaujszántói Petőfi Termelőszövetkezetbe, Sztareczky Zoltán felfedezettjeként 1961-ben elnyerte a "népművészet mestere" cimet* Sivák Barnabásnak jóformán egész élete Északmagyarországon folyt le. Mindig juhászmesterséget folytatott. Dalolni korán tanult, ebben mesterei a család idősebb tagjai voltak, különösen édesanyja és annak öccse, András. Hogy milyen kicsi korban mutatkozott tehetsége, azt bizonyltja, hogy éppen a legnehezebb ré^

; dallamokat Üajóvelezden sajátította el, A döntő élmény tehát gyerekkorában érte és bizonyos, hogy a 15-17 éves korában tanult dallamanyag /Ködellik a Mátra, Zavaros a Tisza, Lóra csikós, lóra, Hallottad-e hirét, Az Alföldön láttam egy 3zép bacsolányt, Andrásnap után az idő, A Vidrócki hires nyája, stb./ a régi magyar népzene nagymultu értékes hagyatéka. Később Mezőnyéken, Bazsipusztán és Abaujszántón csak bővitette tudását. A katonaságnál természetesen előónekes volt. Juhász— kodás közuen megtanult tárogatózni, klarinétozni, furulyázni, citerázni, hegedülni, harmonikázni. Gyerekeit - különösen Annát, Ilonát és Józsefet, kik szívesen bojtárkodtak mellette - dallal szórakoztatta kint a hegyoldalban, vagy otthon nyári estéken és a téli hideg elől a szobába szorulva. Gyerekei szívesen daloltak vele, átszűrték a dallamokat alkotó képzeletükön, tovább variálták és bővítették azokat.