Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népmesék - Romenda Norbert: Drahos Józsefné mesél

- 460 Elment, nem látta senki. Mikor megint másnap ment a király haza, ő ott sürgőtt-forgott szőrruhában a pulykák közt.Nagyon bánatos vót. Azt mondja megint a szakácsnénak később, hogy: - El ne eressze ezt a szőrjányt a bálba, mert fejét vétetem. - Dehogy eresztem, királyfelsége! Hát mikor készül a király, megint odamegy a szőrjány. - Jaj, királyfelsége, látom hogy ki vót avval a kisasszonnyal a bálba. Tessék mán elereszteni, hogy had menjek és is. - Ereggy innen szőrjány, mert megütlek. - Nem megyek én. Tessék mán elereszteni! Hát oszt megütötte a kefével, avval elment. Mondta a szakácsnőnek, hogy el ne eressze ezt a szőrjányt a bálba, mert nagy baj lesz belőle. Mikor megint mondja a szakácsnőnek, hogy eressze.el, azt mondja, hogy: - Tessék elereszteni, adok harminc aranyat. Hát ugye a szakácsnőt ugye izgatta az arany. - Ereggy szőrjány, de nagyon vigyázz, hogy men ne lássanak. ügy is vót. Akkor meg a fehér selyemruhájába ment el. Mán várta a király. - De soká gyön! Mikor oszt odaért, karonfogta, oszt ugy vezette a nőt. Mondta oszt, neki, hogy hol lakik, hazakisérné. - Hát én Kefeütőváron lakok.- Még ilyet, király vagyok és nem tudhattam ezeknek a váraknak a hirét sem. No akkor, csak megint eljött a jány haza. Köd utána-köd előtte. De azt mondta a jánynak, mikor az ajtón jött vóna ki, hogy hát mán ő többet nem gyün bálba, legalább annyit tegyen, hogy fo-, gadja el tőle a két aranygyűrűt, mert most mán nem fognak találkozni. Hát elfogadta tüle a jány az aranygyűrűt, mind a kettőt. No akkor, mikor hazament a király, lefeküdt. Nagyon beteg vót. Oszt mondta a szakácsnőnek, hogy ő nagyon beteg, - Mit főzzek? - mondta a szakácsné.