Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népmesék - Hudy Zoltán: Két mezőcsáti népmese

- 453 nótáját. Eztet megengedte a városbiró. Elővette a hegedűt, rázendítette a nótáját, ott táncolt mindenki, a hóhér, a biró, mindenki. De János csak húzta. Mikor mán csomóra dűltekatánctól, akkor vállára kapta a puskáját, a hegedűt a hóna alá,oszt el is tűnt. így gondolta, hogy hazamegy, de azután ugy gondolta megint, hogy nem. "Ezír a tréfáért megviccelnek, megyek bejjebb!" Ment és ment és ment, mindig ment. Több baj nem került neki, ugy hogy felírt a császárvárosba. Ottan gyülekezett a sok nép errül-arrul. Ugyan mi lesz, hogy lesz? Látja, hogy fel van állitva egy nagy pózna, azon egy zsinór csüngött, azon meg egy karikagyűrű. Oszt mindenki puskával van körülte, meg a sok nízőközönsíg. w

Mi akar ebbül lenni?" - érdeklődött. Hát mondták, hogy a király annak aggyá a lyányát feleségül, aki azt a gyűrűt lelövi a zsinórrul. Nahát ott hercegek, grófok, bárók, mindenfélék vótak, egyik is puff, a másik is puff, de az egyik erre ment el, a másik arra ment el. Hát János is engedelmet kírt a lövísre, amit meg is kapott. De nem vót túlzó, megvárta, mig mindenki átmegyen. ugy megcsapta a gyűrűt azzal a puskával, hogy a királykisasszony gyűrűje a gyűrűsujjára esett. A király a lyányát neki adta, meg a fele királyságát,még most is ílnek, ha meg nem haltak. Hudy Zoltán