Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népmesék - Romenda Norbert: Drahos Józsefné mesél

DR A HOS JÓZSEFNÉ MESÉI,.. Tiszaluo 2000 lélekszámú tiszamenti község; 20 kilométernyire fekszik a borsodi iparvidék centrumától - Miskolctól. A lakosság nagyrésze földmüveléssel foglalkozik. Mintegy 350 fő a miskolci ipari üzemekbe - főleg a Lenin Kohászati Müvekbe - jár dolgozni. Az iparban foglalkoztatottak száma évről-évre nő. A földmüveléssel foglalkozókat a helyi termelőszövetkezet fogja össze és irányitja. A földterület legnagyobb részén kenyérgabonát és kukoricát termelnek, de minden évben nagy területen ültetnek dohányt is. A dohánysimitás és csomózás a késő őszi hónapok társas foglalkozása, amelyben a község asszonyai és lányai vesznek részt. A községben 1962 őszén három dohánycsomozó működött. Ezek egyikébe látogattunk el magnetofonnal és fényképezőgéppel felszerélve, hogy megörökítsük a társas foglalkozás e módjának hangulatát. A csomózőban 20-25 asszony simította és minőség szerint csomózta a 34 hold dohánytermésének egyrészét. Munka közben énekeltek és történeteket, meséket mondtak el egymásnak. A legjobb mesélőnek Drahos Józsefné bizonyult, aki izes dél-tiszai tájszólással és a történet hangulatához mindig hü hanglejtéssel, gesztikulálással mondta meséit. Ha ő mesélt, a többiek szótlanul hallgatták, csak egy-egy vidámabb résznél lett hangos a nevetőstől a terem. Mi is őt választottuk, habár sokan meséltek még rajta kivül; az ő meséinek volt egyedül sajátos egyéni hangja. Nemcsak meséket tudott, hanem balladát is, amit énekelt és mondott. Két magnetofonszalag lett tele meséivel, természetesen ennél sokkal többet tud. Szeretnénk a gyüj-