Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népmesék - Hudy Zoltán: Két mezőcsáti népmese

- 452 ­a tarisznyát ott látta, a hegedűt megint ott látta, egy kedvező pillanatban a gazdája felkapta a fegyvert a vállára, oszt ki­ugrott az ajtón, elszaladt. János meg utána. No de a fegyvert vitte el, nem lühette le. Hát a kössig nem nagy lehetett, mer hamar tüskebokorba butt a vót gazdája a puskával. Majd emmeg a hegedűt kapta fel, hogy majd fejbevágja, ha eléri az utón, ha mán igy meglopta a puskáját. Mikor kinn van a kösség szilin, nem lássa a parasztot, eltűnt. Belebutt egy nagy csipkebokor közé a bozótba. Emmeg oszt bánattyába kikapta a hóna alól a hegedűt, oszt "B....m az anyádat, elvitted mindenemet!" Egy bús nótát rá-rá zenditett, azután meg egy ropogóst. Erre az ö­reg elkezdett kiabálni a csipkebokor közt, hogy "Hadd el mán, ugy tancolok, mint a bomlott!" Az meg összevissza csikarta. - Hát jó van, add vissza a pusk.t! - Visszaadok mindent, mig a bíredet is kijavitom. Csak hadd el a muzsikát. Kiugrott á - mivel elhatta a muzsikát - kiugrott a bokorbul a gazda, átadta a puskát, sőt még egy erszínyt is. - Na, itt a bíred, naggyal bíkit! De csupa vírbefagyva vót, ahogy összecsikarta a tövisk, meg ez, meg az, meg amaz. Rohant a városbiróhoz a vót gazda, mer igy szerette vóna eltüntetni őtet és átvenni a kengyelt. Mondta a birónak, hogy vót cseléggye felkereste^ és ütet mega­karta gyilkolni, ölni; mer amint láccik, csupa vírbe van. "Hát akkor halál rá; ha ü halálír gyött, akkor halál reá."János pe­dig visszament a kocsmába, osztán üldögélt, hogy kipihenje ma­gát, majd ugy megyén. Mostmár megvan a puskája:, megvan a ta­risznya, megvan a hegedű, minden megvan. De közben - hát akkor a törvinyszék nem ugy, mint most - Jánost halálra itílték. összekovácsolták a bitófát a gazda szavára, hogy Jánost fela­kasszák. A vagyonát pedig annak a sérültnek osszák át. Hát ne­ki csak egy hegedű vót meg a puska, de nem tudván arrul, hogy milyen a hegedű és milyen a puska. Majd amikor összekovácsol­ják a izét, Jánost elővezetik, kimondták a sentenciát,hogy ha­lál fia. A törvínyt kérte, hogy minden halálraitíltnek megvan az utolsó kivánsága, engedje hát, hogy huzza el még a kedves

Next

/
Oldalképek
Tartalom