Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népdal, népies versek - Kilián István: Kossuth Dániel sajóvámosi kéziratos verseskönyve

- 430 Arra kérem kapitány uramat, Hallgassa meg az én panaszaimat. Hintsen gazdagsága az atyámnak, Miért szolgálok hát a tsászárnak. Nyisd ki, rózsám, nyisd az kapudat, Bevezetem piross pejlovamat, Bevezetem piross pejlovamat, Megölelem kartsü derekadat. A vers alatt az utolsó számozatlan betétlapon: Kosuth Dániel sajátkeze Írása. 50. Furfangos beszéd Halgasd meg, barátom, egy újságot mondok, Hogyha el nem hiszed, el is olvashatod. Mert még'annyit próbálly, amennyit próbáltál, Tudom, hogy még illyet sohasem hallottál. Mert amiilyen eset egyszer hajdanában Az egyszeri urnák szép gazdaságában. Egy úrfi, ki messze hazájától korán Fonnyasztotta magát az oskola porán Egykor pirultában egy nyári reggéÍrnek, Midón a deákok leczkéken legelnek, Lát kvártélya felől jönni egy vén szolgát, S kapja, mindjárt férreteszi minden dolgát. Szalad eleibe, mint jövendő ura, Isten hozott, ugy mond, hát élsz még vén Gyura? Élek, bizon, ugy mond, hiszen ha nem élnék, Most a teins urfival korántsem beszélnék. Ember vagy, öregem, ugy mond, szent igaz a, Hát hogy vannak otthol, s mi újság odahaza? Én nem látom, futom az országot, Hát hogy tudnók mondani valami újságot? Sem nem lakom Bécsben, mint ama néhai Kalpagós fúriknak írója Szatyrai. Nono, decsak otthol történt ollyas, ami