Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népdal, népies versek - Kilián István: Kossuth Dániel sajóvámosi kéziratos verseskönyve

- 429 Különben víg és kedélyes, Mulattató egyéniség. Mikor iszik, mikor beszél, Tüzében az orra is ég. Orra kissé bibirtsókos. De az azért nem tesz semmit. Életében azért ő még De sohase szólt meg senkit. Nints is neki semmi baja, Nem is volna tudniilik, Édes, kedves felesége Meg nem rémé, amint illik, 49. Leánydall Meglátjátok, lyányok hajnal felé, Megy a kisangyalom hazafelé. Haza, haza, legény, ideje már, Mert a hiress zsandár illyenkor jár. Hová tetted rózsám á szívedet, Azt a szép pántlikás süvegedet, Aki az este.a fejeden volt, ' . Barna, piross kisjány felé hajlott. Végigmentem a városi hídon, Pántlikás kalapom lobog nagyon Pántlikámra tsak az van rajzolva, Nyolc esztendeig leszek katona. Ne sirj, rózsám, ne sírj ablakodba, Visszajövök nyólcz esztendő múlva. Ha kitöltőm azt a nyólcz esztendőt Külömb legény leszek, mint azelőtt. Nints nekem egyebem a rózsámnál, Az is zálogba van a tsászárnál, j Aki nekem áztat kiváltaná, Azt a jő Isten is megáldaná.