Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népdal, népies versek - Barsi Ernő: Tarjáni András népdalkincse

- 411 nyörkodik is á pásztor. Éppen ezért nagy gonddal válogatja őket össze, és büszke is a "jó szólásu" csengőre, tar jani András egyik széphangu csengőjéért pl. égy álló napig kaszált.Egy misés-csengő-ért két kolompot adott. Két; szép hangú kolompját és pergőjét pedig Tiszacsegén . vásárolta darabonként 24, illetve 12 Ft-ért. "Mikor összeráztam őket, hát összecsődültek a bámulására". Természetesen nem minden csengő és kolomp hangja illik össze. Válogatásukban bizonyos népi harmoniaérzék megnyilvánulását sejthetjük. Most a nyugalomba vonulás után is őrzi otthon a csengőit, kolompjait András bácsi. Gyakran megnézi, megcsengeti őket. Gyönyörködik a hangjukban s ilyenkor el-el kezdi dalolni a szép régi pásztornőtát. : Pallagon lehel a juhom De szépen szól a kolompom... '-,"• • •>'' Tarjáni András dallamkincsét vizsgálva önkéntelenül is felvetődik az emberben a kérdés: mi lesz a sorsa ennek a dallamkíncsnek? $l-e tovább a későbbi generációkban, vagy vége szakad s eltűnik, nyomtalanul. Feleségé jóformán semmit sem tud a pásztornótákról. Pedig valaha jó nótás lány volt. Summás korában mindig ő kezdte a nótát. Az^-utár. pedig szivesen hallgatta mindig, s nagyon örült neki, ha dalolt. De ilyenkor csak hallgatta.Nem énekelt vele, dgy csak a fiatal korában aktivan használt dallamokat tudja. Gyermekeinek dallamátvétele attól függött, hogy segitettek-e neki a pásztorságban, vagy sem. A szép hangot, a muzikalitást egy leánya kivételével mindnyájan /egy fiu,három leány/ örökölték. De pl. Erzsi lánya alig tud valamit a pásztordalokból, mert szegyélte az apja mesterségét, és nem volt hajlandó soha kihajtani vele. Teréz lánya szivesen segített apja munkájában, ő tudja a legtöbb dalt, köztük a régieket is.