Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Népdal, népies versek - Barsi Ernő: Tarjáni András népdalkincse
- 400 meg, hogy mit tud a család ezekből a dallamokból, vagyis mi a sorsa egy ilyen gazdag, nem mindennapi dallamkincsnek. Legelső dallamai, melyeket megtanult és énekelt: gyermekdalok voltak. Karikába fogódzva énekelte, játszotta valaha őket a kis sályi gyermekpajtásokkal. Ezeket azonban nem tartja igazi daloknak, csak afféle gyerekes, haszontalanságoknak. Egynél többet nem is mondott belőlük. Daltanulásának legjelentősebb szakasza az édesapja mellett töltött bojtárkodása idejére esik. 13-17 éves serdülő korára. Érdekes, hogy csak a pásztori munka közben tanult dalokat édesapjától. S az ő gyerekei, unokái is csak akkor sajátítottak el valamit az ő dalaiból, mikor munkájában segitettek neki. Más alkalommal nem tanultak tőle még akkor sem »hogyha pl. odahaza dalolt is nekik néha egyet-egyet. A családi Örökségként kapott ősi dallamok nemcsak a mi szemünkben képezik legértékesebb rétegét Tarjáni András dallamkincsének, hanem ő-is ezeket szereti a legjobban. Ezeket is tudja a legbiztosabban és a legszebben is énekelni. Pentaton hangkészletük, ereszkedő dallamformálásuk miatt ezek állnak legközelebb zenei lelkialkatához. Szövegük pedig szeretett foglalkozására, meg a saját sorsában átélt élményekre emlékeztetik. Nézzük meg hát egy ilyen dallamot. Parlonóo rubato EÖ VPÜS £ Pat-la - gon le- gel a ju - hom jf^± um i De ue- pert uól a ko- lompom Ü I II L.V j £ Hét szé-lin áU a baj- iá- rom L ^ u i n j ügEs kö-ze- pi -be ja sm