Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népszokások, népi hiedelem, gyógyítás - Mádai Gyula: Lakodalmi szokások Diósgyőrben 1910–1930 között

, -334 - ! Szeretettel kéri ő mindnyájukat, Hogy fogadják őtet be, Mint kedves leányukat. Erre a menyasszony megcsókolja az apósnak-anyósnak valót

, mindenki letelepszik az asztalokhoz, vacsoráig beszélgetnek, esznek, isznak. Közben vőfólyrigmusokat hallgatnak a házasságról: ...Jaj, de boldog, kinek van hü felesége, Mert a hü feleség a ház ékessége. Víg Öröm és áldás száll vele a házba, Kivirágzik ott a boldogság virága... Azért hát, fiatalemberek, kinek nincsen párja, Tegyen szert mielőbb szőkére vagy barnára. Én is gondolkozom régen már felőle, Talán-talán lesz is valami belőle. • Csupán az a baj, hogy a jó asszony ritka, Jól tudom, sok asszony száll ellenem síkra. Hem bánom, ha a szemem kaparják is ki, De némelyik asszony rosszabb, mint az áspis. Tüzes, dörög, pörög, savanyú az arca, Olyan,mint a ma szakasztott éretlen vadalma... Mig a meghívott vendégek, erdészeti, gyári vezetők meg nem érkeznek, így versel tovább a vőfély: Készülnek az étkek, süt, főz a szakácsné, Oly ügyes a keze, hogy senkié másé. Lesz majd mindenféle pecsenye, meg málé. Lesz törők császáriul tegnap hozott kávé. Közben borral kínálják a nyoszolyólányok, ezt így köszöni meg: Adtatok hát innom, köszönöm is nektek, Ezért majd hálából nektek élettársat szerzek. Tudom, hogy ti Tele majd megelégesztek, Oldalán mindenkor boldogok lehettek.