Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Népszokások, népi hiedelem, gyógyítás - Mádai Gyula: Lakodalmi szokások Diósgyőrben 1910–1930 között

j - 335 Hajnali szép csillag, tündöklő fényesség, Magyaros virtusság, ékeskedő szépség: A tisztes mulatság mindenkor emberség... De most már uraim, nem mókázok továbbra. Hanem villámsebességgel futok a konyhára, És majd megjelenek mindnyájok láttára, Ha hamarabb nem, hát karácsony napjára! Rigmussal köszönt be, amikor egymás után hozzák a vacsora fogásait. Az első tálat, melyet a kezében tart, a vőlegény és menyasszony elé helyezi. Az étrend a szokásos, az a különbség, hogy most már többfajta süteményt és tortát is tálalnak. Közben, elsősorban a pecsenye után borral is kínálja a vendégsereget: > Tudom, hogy örülnek, akik engem látnak, Több becsületem van, mint kétszáz barátnak, Az nem csoda, hogy én mindent hordok ide be, Én nézem meg, hogy van-e a pintes üvegbe*. Ha nincs, majd hozok, a pince közel van, Van még kilenc itce tízakós hordóba*• Noé apánknak is ettől jött meg a kedve, örömében táncolt, ugrált, mint a kecske. Mi se legyünk búsak és elkeseredve, Igyunk, most töltöttem jó bort az üvegbe! Ahogyan nő a násznép jókedve, annyira lesz tréfásabb a kezdetben még biblikus hasonlatokkal teletűzdelt mondóka. Különösen a töltöttkáposzta tálalásánál vehető ez észre: ...De én nem dicsérem, dicséri ez magát. Mert belevágattam egy féloldal.szalonnát, Tizenkét disznónak elejét, hátulját, s Keresse meg benne kiki fülét, farkát..! A kása feltálalása után újabb játékos fordulat következik:a kásapénz-szedés

. Fehér lepedőbe burkolózva, kezében fakanalat