Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Helyi mondák, betyártörténetek - Nemcsik Pál: Helytörténeti mondák Borsodnádasdon
: - 313 dák felbukkanása láttat meg velünk valamit az egyszerű nádasdi emberek küzdelmekben gazdag életéből. A mondák számos típusából a következőkben három tipust ragadunk ki. Az első mondánk, egy vármonda, arra lehet példa, hogy miképpen hozza kapcsolatba az egyszerű ember gondolkodása a történeti eseményeket egy község határában magasba törő hegycsúccsal. Bemutatunk egy eredetmondát is, mely példa arra, hogy egy váratlan természeti jelenség, egy hegycsuszamlás eseménye mögött természetfölötti erő ádáz harcát sejtetik. Végül történeti személlyel kapcsolatos eseményt mondunk el, betyár-történetet, melyben vidékünk szülötte és rendkivül rokonszenves történeti alakja, Vidróczki elevenedik meg. 1./ V a j d a v á r Borsodnádasd község határában fekszik egy 529 m magas hegy, melyet a község lakói évszázadok óta Vajdavár néven ismernek. Mivel a község lakosságának a viharos történelmi események idején, a tatár és törökdulás alkalmával menekülnie kellett lakóhelyéről, Vajdavárát, mint természetes erőditményt használta fel a "szaladó világ"-ban arra, hogy ott elrejtőzzék. 1944 őszén a község férfiai szintén oda menekültek a németek elől, mert nem akartak harcolni a németek mellett a felszabadító szovjet seregek ellen. Vajdavár a község legmagasabb hegye, ügy mondták azelőttiek, hogy egy vajda lakott ott a lányával, ezért nevezték Vajdavárnak. Hogy ez a vajda óriás volt, vagy ember, azt sokféleképpen mondták. Tán mégis inkább óriás lehetett, mert nagyon messziről hordta a vizet,egészen Balatonból, /szomszéd község/ 15 kilóméterről, a Vajdakútjárói. A háza meg a szarvaskői várban TOl't. Gyorsan járt, ha vizért ment, mert mint egy óriás átléftftt az egyik faluból a másikba. •' ,..-••••'..