Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Helyi mondák, betyártörténetek - Szűcs Havaska: A betyárvilág vajdácskai emléei

- 311 látogatásuk alkalmával biró uram azt találta mondani Leleszi Jóskának, hogy ideje lenne már megtérni, mire Jóska olyan hatalmas pofont adott a birónak, hogy az nekiesett a falnak. A három betyár ügy jutott a. legkönnyebben élelemhez, hogy az erdő tulajdonosának br. Waldbottnak az erdőn legelésző disznónyájáből egy-egy sertést elvittek. Maticza,a kondás még segitette is őket. A sertés levágott fülét visszaadták Maticzának, hogy számoljon vele a báró urnák. Egyszer Csordás kurátornál tanyáztak a betyárok,amikor jöttek a csendőrök. Gyorsan elbujtatták Csordások a betyárokat. A sut

on rejtették el őket, rajtuk a nagy kenyérsütő teknő, azon lepedő és dunna, mintha kenyérsütéshez készülnének. A csendőrök mindenütt keresték őket, csak a suton nem. Megmenekültek. Alig mentek el a csendőrök, előjöttek,iszogattak és továbbálltak. így jártak túl a karádi lovascsendőrökreszén. Később mégis elfogták őket. Leleszi Jóskát ugy kisérték a csendőrök Karádra, hogy kikötötték mindkét lóhoz,ő a lovak között ment. Estére értek Karádra, de Jóska reggel már a vajdácskái kocsmában mulatott. Elszökött. Mikor újra elfogták őket, Leleszi Jóskát Illavára vitték, de onnan is megszökött. Akárhogyan csukták be, mindig kijött. Azt mondták róla, hogy vasfű van a markában, amikor azzal megszoritja a zárat, akármilyen is, kinyilik. Végül is elfogták Vajdácskán az Agóc pusztán

. Egy sövénykerités tövében találtak rá a csendőrök. Szűcs Havaska