Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Helyi mondák, betyártörténetek - Szűcs Havaska: A betyárvilág vajdácskai emléei

A BBTYÁRVILÁG VAJDÁCSKÁI EMLÉKEI A múlt században jellegzetes alakja'a szegény nép életének a pandúrok orra alá borsot törő, a szegény népet védelmező szegénylegény, a betyár. A nép mindenütt oltalmába veszi, segiti őket a hatalmaskodó urakkal, gazdag kupecokkal és a német érdeket szolgáló hatósági emberekkel szemben. Minden vidéknek meg volt a maga nevezetes vagy hires betyára. Nem minden táj szült Rózsa Sándort vagy Sobri Jóskát vagy Vidróckit, de ezek a névtelenek is megérdemlik, hogy emléküket megőrizze az utókor. Egy ilyen betyár alakját mutatja be az alábbi kis irás. Vajdácska község határában fekszik a Mocsolya nevű erdő. Árterületen. Az ÍJj- és Óbodrog közt. Az év legnagyobb részében vizzel körülvett, erdős terület ez. Ebben az erdőben tanyázott az 1890-es évekig három betyár: Greczuja,Vajda Miska és leleszi Nagy Jóska. Greczuja és Vajda kondások voltak br. laldbottnál, mig fel nem csaptak betyárnak. Nagy Jóska Leleszről került ide, ő igen magas, 230 cm. termetű férfiú volt. Az erdőn a lakásuk egy hatalmas fa odújában volt. A másik fa odúja pedig a kamrájuk volt. Leleszi Jóskának volt egy hátaisas fekete kutyája, amely könnyűszerrel végzett, egy emberrel. A három betyár többször belátogatott a faluba. Ilyenkor valük jött a nagy fekete kutya is. A faluban a szállásuk id* Csordás Jánosnál volt, akit a betyárok csak kúrátor-nak hivtak. Egyszer, amikor Kis Miska volt a község birája, egy