Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Tudós pásztorok, boszorkányok, garabonciások - Borsodi Rozália: Pácini babonás történetek
- 304 "Az édesapám gyakran elmesélte ezt a történetet nekem. Ez még akkor történt, amikor fiatal házasok voltak. Volt egy szép tehenük. Egyszer arra járt egy autó, amiről árusitották a szappant. Ez az autó nagy lármát keltett, és mikor elment, a mi tehenünk elkezdett bőgni, de ügy, hogy a szomszédok is, odaszaladgáltak. Mi azt gondoltuk, megijedt az autótól, és vártuk, bogy abbahagyja az isszonyatos bögest. Arra azonban hiába vártunk, mert nem akart alábbhagyni a bőgéssel. Már eltelt egy nap, és nem tudtuk, mitévők legyünk vele. Ekkor azt tanácsolta valaki, hogy menjen el Nagy-Köresdre, ott van egy Fekete István nevű ember, azt hivja el. El 1« Bent az apám érte, hogy jöjjön el és gyógyitsa meg a tehenőnket» Bement a házba, köszönt és kezdte vóna elmondani ,nd. járatban ran, de a Fekete Pista bácsi megelőzte és mondta: - Tudom, fiam, hogy miért jöttél. Mert nagyon boga tehened. - Bőg bizony, bátyám - felelte az apám -, de annyira, hogy már nem lehet kibirni. Pista bácsi odament a kemencéhez, ott felemelt vala•dt, és btfszélt is hozzá. Azután azt mondta: - Jól van no, fiam, csak eridj haza, mire hazaérsz, ne» fog Mgni; aztán ha arra járok, majd felkereslek. Csakugyan, mire hazaért, már nem bőgött. Kérőbb el is jött az öreg, és mondta az édesanyámnak, aíjfcfirr faeraaDt az ólba: - Wkfß csak fej, de a hasznát más viszi eülíézze csak, a ffissrjLs 'aaaatfi. aösft is ott vigyorog a sarokban. iS&rt« az anyám, de ő nem látott semmit. - faáíjav hogy lehetne ezt a boszorkát kiirtani innen? í!gy„ Basa éjjsasfe» 12 diakor ideáll az ól közepére, és Üllőt verv« a fisel£gá(SSaSAlL ftftz&e*i fiöndja, hogy pusztulj innen,boszorkány? As <éíte?sfaffl#áa; meg is csinálta vóna, de az édesapám aes