Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)
Tudós pásztorok, boszorkányok, garabonciások - Mészáros Erzsébet: Tudós pásztorok, boszorkányok
- 296 "Elmentem a szőlőbe dógozni. Früstökre leültem ety fa alá. Ety tó vót előttem. Tulódalán a pásztor legeltetett.Ettem, oszt mindig gyött hozzám egy nagy szürke béka. Ojan naty 3zeme vót, mint az öklöm. Löktem neki kenyeret. Ojan nagy pofája vót, mikor nyelte. Rengeteget megevett, mindig tartotta a száját. Mán otthatytam, átmentem a másik fa alá. Oda is utánam gyütt. - Mért mentél át? kérdezte Rebnyák, a Pásztor. V mán biztos tutta. - Itt van egy nagy béka, mondom, annyi kenyeret megevett, mán nekem se maratt. - No megáj, átgyütt a pásztor, ráütött a békára a bottyával, csak úgy vinnyogott. Idekültelek én, majd adok én neked. Hova kültelek? oszt ütötte, a béka neki a tónak, csak úgy loccsant. Átment a nyájhoz. Azóta lég az öklömnyi békától is félek." /Berta Józaefné/ "Nagyapám beszélte, hogy ott kaszáltak a réten. Aszmongya, hogy leültek enni, szalonnát sütöttek. Eccer odaugrál egy nagy béka. Leült velük szembe, ott pislogott. - Ej, eb az anyád, ugyan honnan gyüsz? Aszongya, lelaktak egy nagy karéj kenyeret, szalonnával attak neki enni. Megette, a kandlifedelével vizet attak neki, oszt megitta.Kesztek félni tülle. - Eregy, eregy mán, aszongya nagyapám. Oszt elugrált. Történt, hogy igen szükesztendő vót, oszt gabonáért elmentek messze, hogy vegyenek. Bementek ety házhoz, egy nagy ember gyütt eléjük. - Mi kell magoknak atyafiak? Mongyák,hogy bagona. - Főzzél asszony jó vacsorát a vendégeknek, húst, levest, meg haluskát. Mán meg is vacsoráztak. Addig nem mondott nekik semmit a gazda. Vacsora után aszongya nekik; Tuggyák e ki vagyok én? - Hogy tudnánk, most láttyuk először egymást.-Dehogy, emlékezzenek amikor a réten megetettek engem béka képibe. Ha akkor nem attak vóna enni, hát éhenhaltam vóna. Beregszászba vót, aszongya béka képibe egy előhaaú tinó hasznáért. Mindent ingyen adott nekik ezért. De igen irtóztak tülle." /Petiik Istvánné/
