Bodgál Ferenc szerk.: Borsod megye népi hagyományai: néprajzi gyűjtők és szakkörök válogatott anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 4. Miskolc, 1965)

Tudós pásztorok, boszorkányok, garabonciások - Mészáros Erzsébet: Tudós pásztorok, boszorkányok

- 297 "Észt mán édesapám beszélte. Arattak itt a telekbe, leültek mán früstökre, sütötték a szalonnát. Hát odamegy egy nagy varangyos béka, ojan csúf nagy béka vét. Még evvel a Pipogyával arattak együtt, nekem beszélte, mint kis gyereknek. Osztán odamegyen, ahogy sütötték a szalonnát, az csak ott pislogott. Aszongya édesapám, hallod, én levágom észt a békát. - Ke bánd, ki tuggya kicsoda. - De nekem mán az étel se esik jól. Aszongya édesapám, agy mán neki hallod kenyeret, aszmongya, megenné-é. Eltört a zsiros kenyérbül, hát odaugrált, oszt megette. Mán meg aggy neki vizet is. A kalapot teleöntötték vizzel, oszt mind megitta. Azút oszt elugrált a mezsgyén. Majd idő alkalommal Kirájhelmecen vásár vét. Elindultak még korán, a nap még nem gyütt fel. Mingyán egy meg hivta üköt be, hogy egyenek, hát bementek. Vét egy nagy tál vaj, pálinka, ittak, ettek. Aszongya, tuggya é, hogy az a varangyos béka akinek enni-inni adott, én vótam az. Egy más megyébe vót egy előhasü tinó hasznáér. Ijek történtek, édesapám se hazudott, az ujjábul nem szopta ki. Azt is monta, hogy haszontalan ment, mer mán akkor szentelt vizzel körüljárták a tehenet". '- /Czinke Sándor/ "A vén Szabani Pesta bácsi és a vén Szabó Jankó Andri mindig szép ökör után jártak. Eccer leültek ott a rétbe enni a széna bogja alá. Ahogy ott ettek, igen nagy forgószél ment arra, hogy a kalapját is elvitte ükemének, ahogy a szalonnát sütötték. Oszt belévákták a bicskát a szélbe mérgükbe. A forgószél meg elvitte a kést. Eccer a vén Szabani Pesta meg a vén Szabó Jankó Andri elmentek ökröt venni Szabócs megyébe. Hát ott valahon a falu végén szállást kértek. Egy vén asszony lakott ott a jányávaL Attak nekik enni, hát akkor ismeri meg a vén Szabani B2sta,hogy az az ü bicskája, benne van a nyélbe a neve. ügy éjfél felé megszólal a vén asszony, a jányának aszongya: de szép üsző ellik a faluba, nem mennyünk el oda? Aszongya a jánya: - Hát mire üjjünk? Te üjj a lapátra, én meg a szévonóra. Ráültek,oszt • ;-..• .:';•'